Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Másodszor meg ott van szemben a római katolikus egyházközség, ilyenkor az ember betámad, ha látni akar. Na, be is téptem, nyíl mutat arra, ott egy ajtó, kopogok is fickósan. Kijön egy apáca, meg nem mondanám, milyen rendből, a fehér ruhás változat, és kezeit törölgetve éppen félbeszakította házimunkáját. Erre úgy nem voltam igazán felkészülve, össze-vissza hápogtam, köszöngettem kezitcsókolomot meg dicsértesséket, és makogtam, hogy hát mert a templom, meg kinyitni, meg kicsoda. . . Nem arra nem voltam felkészülve, hogy egy plébánián apácát találok, hanem arra, hogy a hétköznapi konyhai teendőit is teljes jelmezben végzi. Ebbe még nem gondoltam bele. Na, és aztán összeszedtem magam, persze, megbeszéltük, nem ő az illetékes, csak a nyíl, a tábla rossz irányba mutat, mert régen úgy volt. A tisztelendő úr meg amott a másik a házban. Mentem is, egy cuki kis kopogtató van szerelve az ajtóra, azt vertem, kopogtattam, csengettem, táncoltam az ablak előtt, hiába, semmi eredmény. Viszont legalább megtettem mindent, amit lehetett, hogy kinyitassam a templomot, ami tényleg patinás egy darab, igazi izgalmas műemlék. Már a formája is. . .