Változó állandóság

Többször voltam már fent, ilyen-olyan összetételben, családdal, társasággal valami mindig ugyanaz benne, valami meg néha változik. Az biztos, hogy az egyik legépebbnek tűnő magyarországi vár, elképesztő helyen van, hosszú, egyenes utak vezetnek Sümegre, és már messziről látszik a tájból kiemelkedő csúcs, rajta az impozáns várkoronával. Régebben volt valami dzsip, ha jólemlékszem, most nem, tehát gyalog neki kell vágni. Hosszú, meredek út visz felfelé. Ez egy fizetős hely, ellentétben sok más várral, a kapuban levámolnak, nyugdíjasoknak van kedvezmény. Egy viccesen jelmezes helybéli összevissza locsogott a pénztárnál, de jóindulatú egyszerű volt. olyan köszönőember-féle. Ezt a várat is vadul építik, a többihez hasonlóan káromkodó munkások, a jelentős része le van zárva a forgalom elől, de sok terület azért szabadon bejárható. Sokan voltak fent így is, egy szeptemberi hétköznapon. Most nem bohóckodtak ripacsok a vár közepén, nem volt borz meg óriáskígyó, csak séta a lépcsőkön, meg bejárható terek, olykor szomorú állatok is az udvaron, valami állatsimogatás címén. Az építkezés dacára azért megpróbálnak valamivel szórakoztatni, ha már van belépő. Majd meglátjuk, milyen lesz, ha megint újjászületik.