Decens dögszag

Nem igazán gondolnám étvágygerjesztő komponensnek, hogy a csárda előtti parkolóban érezhetően erős dögszag hullámzik. Egy tetem, vagy mi, nem azonnal kezd ilyen szagot árasztani, hanem azért kell annak egy kis idő, mire megérik ennyire. Hogy erről az étterem tehet vagy nem, az más kérdés, nyilván nem a csárda dolgozói hordák ide halomba a száj- és körömfájás vagy a világban dúló háborúk áldozatait, de idekerült valami, az biztos, el kéne valahogy égetni, hantolni, távolítani. Na, de a csárda... szóval nincs ennek nagy hírverése, reklámbeterelője, lapul valami hátsó udvarok, egy benzinkút mögött, de egy gyártelep közelében, ahogy már lent meg is lett említve. És kamionosokra van kihegyezve. Ebédtája, du.. 13 óra lehetett, amikor betisztelegtem. Egy ember volt rajtam kívül az egyik asztalnál. Ez nem egy olyan családias cucc, ahová hancúrbandikkal járnak a környék népei, ez egy gyorsevő, munka közbeni táplálkozásra. A kínálat is ilyen és nem is rossz. Én beléptemkor határozottan magyaros gulyáslevest kértem, de várakozás után babgulyást kaptam, nem szóltam egy rossz szót sem, elfogadtam az ítéletet. A kettő között 300 forint a különbség, nem tényező. A viszonylag fiatal pincér simán tegez, mint egy McDonald"sben, elfogadom, ez ilyen hely. Előre kaptam, kérés nélkül az erőspistás üvegcsét. Kenyeret is. A leves hígabb az elvártnál, de akad benne azért szilárd anyag rendesen, nem is rossz ízű, pont a célt szolgálja. A hölgy, akivel kifelé szót váltottunk a dekorációról, virágrendezésről kedves volt, barátságos. Nem tudom, ez mitől csárda, de ha csárdának érzi magát a hely, hát egészségére.