Házias ételek, rendkívül kedves kiszolgálás, nagyon kedvező árak, komoly adagok

Az első látásra megállapítható a beltér és az étlap alapján, hogy a hely a nyolcvanas-kilencvenes évek fősodrához tartozik, mely irányzat ma is domináns országos szinten a vendéglátásban. Közel húsz éve jártam ott, ugyanazt képviselte filozófiában, megközelítésben, mint most, legfeljebb a kínálat módosult valamicskét.
Azt nem bántam volna, ha két évtized után a fő változás nem abban áll, hogy mivel töltik a csirke- és a pulykamellet, meg azt sem, ha nem kínálnak e két alapanyagból annyi fogást, konkrétan tizenhetet (a bőségtálakat nem számítva), mint amennyit a kortárs bisztrók összesen.
De nézzük a jót!
Tartanak továbbra is több velős ételt, rántott velőt, velővel töltött rántott sertésbordát és velős palacsintát, ami szegedi diákéveim egyik szép emléke.
Van rántott sertésmájuk, a 2022 április eleji áremelés után írd és mondd 960 forintba kerül e fogás (hacsak valamit el nem írtak a honlapon) s azt már itt jelzem, hogy az adagokon nem spórolnak. Az általam rendelt halételek kívül tartanak pontyot és afrikai harcsát rántva és sütve, továbbá utóbbit paprikásként is, túrós csuszával körítve. A rántott gombafejekért 1060, a rántott karfiolért 1260 forintot kérnek. A húsételek (pl. cigánypecsenye, csülök pékné módra, vaslapon sült filézett pácolt csirkecomb, különféle töltött húsok) díjszabása 1890 és 3000 forint között mozog köret nélkül, a köretek zöme 450 forintba kerül.
A tavalyi retro-kínálat hatására döntöttem el, hogy még egyszer benézek hozzájuk, a meghatározó lökést, a legendás pacaljuk adta, mely tényleg kiváló.
De ha már ott voltam, kóstoltam mást is. Nehéz a klasszikus magyar konyha bőséges kínálatából kedvencet választani, de hogy a halászlé és a haltepertő mindig ott lesz a Top 10-es listámon, annyi biztos, úgy, hogy ezúttal sem hagytam ki ezeket.
A Fasor stábja azt hirdeti honlapján, hogy olyan ételeket készítenek, amelyeket maguk is szívesen megesznek. Korrekt, hozzáállás, amit a tapasztalat is hitelesít. Azt is jelzik, hogy kiadós étkeket szolgálnak fel, nem spórolnak az adaggal, éppen ezért a legtöbb ételből adnak zóna adagot is, az ár 75%-áért.
A haltepertő lehetne ropogósabb, de alapvetően rendben van, nem szenved a gyakori hibáktól, (túlsütés, elsózás, langyos felszolgálás, újramelegítés), a hagymakarika nem mirelit, mint annyi helyen, hanem helyben panírozott. Helyben készült, hagyományos felfogásban a tartár is, amit kifejezetten ízletesnek találtam.
A kis adag haltepertő akkora, mint másutt az egész, ami elmondható a fél literes bográcsban tálalt halászléről is, amibe ikra és haltej is került külön kérés nélkül. (A legtöbb helyen ezért külön kell fizetni.) A lé tetején nem eltúlzott, de korrekt mennyiségű zsiradék adja a szép színt, a halat nem főzték túl. Tisztes munka meglepően kedvező áron.
Kértem egy túrógombócot is, ami házias volt, ízre, állagra, túrótartalomra kifogástalan. A porcukrot talán túlságosan is jó szívvel mérték, de nagyobb baj ne legyen. A mellé adott eperlekvár készterméknek tűnt, de nem volt semmilyen szintetikus mellékíze, egyébként 600 forintos áron aligha várható el házilag főzött lekvár, vagy frissen készült epermártás március végén.
A kiszolgálás tanítható: szívélyes, mosolygós, segítőkész, gyors, kommunikatív. Végül is ezen a téren az a legnagyobb teljesítmény, ha a vendég úgy érzi, hogy nem munkaköri kötelességből szolgálják ki, formális udvariassággal, de alapvető érdektelenséggel, hanem őszinte örömmel teszik elé az ételt, figyelnek reakciójára, kérdéseire, ha felvet valamit, érdemi választ kap. Hasonló motivált kedvességgel osztályon felüli helyeken találkoztam, de ott sem mindig.
A Fasor olyan hely, ahonnan elégedetten távozunk, ha reális várakozásokkal ülünk be.