Gyenge 2014. áprilisban, családjával járt ittÉrtékelt: 2014. május 2.
Nem ajánlom a helyet másoknak!
Nagyobb társaság tagjaként vacsoráztunk most ebben az étteremben, ahol is az átlagnál hosszabb várakozás után kaptuk meg a rendelt tálakat langyos, rágós húsokkal, hideg körettel, s - mint később kiderült - elcserélt halakkal. A jogos reklamációt egy félhangosan morgó felszolgáló közvetítésével kb. húsz perc után tudtuk eljuttatni az elnézést kérő illetékesnek. Ilyen ételeket, sőt jobbakat az ember otthon is össze tud hozni ennyi idő alatt mirelitből - esetleg ott is abból készültek?
Nagyon hangulatos hely kedves pincérek nagyon finom volt a harcsa halászlé amit ettünk és a turoscsusza is nagyon izletes volt a desszert mákos pite eperrel az igazán finom volt. Személyzet kedves lehetett a pincérekkel beszélgetni kár lett volna kihagyni ezt az élményt . Árban is elfogadható...
A Sótartóba vagy másfél évtized után beültünk ismét. Ezúttal a pincében, a Dankó teremben kaptunk helyett. Ettünk halászlét, ami élvezhető volt, de ettünk jobbat is, a hal kissé túlfőtt, a harcsapaprikás fád, a csusza túlfőtt, a hal sótlan, a haltepertő jó lett volna, ha nem pihen, hanem rögtön a...
Hát nem így nézett ki ez régen, az biztos! Az ember keresi a szemével az emléket, a jót, nyomokban találja meg. Sokévtizedes szerelemhely ez, Szeged iránt, a halászlé iránt, a lányok iránt, akikkel itt jártam, ó, meg egyáltalán... most nem olyan pont, de most is nagyon, nagyon... Ha elmegyek...