Hungarian Jugendstil

Szegedi szállásunkról kis sétára indultunk a belváros felé. Ezt a csodálatos épületet fedeztük fel utunk során a Tisza Lajos körúton. A szecesszió mindig levesz a lábamról, pláne, ha egy ilyen csodálatos összkép formájában mutatkozik meg. Érdekes és frappáns, hogy a jelenlegi hivatalos nevének - Regionális Összművészeti Központ - a rövidítése szintén REÖK, csakúgy, mint a palota építtetőjének és tulajdonosának vezetékneve, aki Reök Iván vízügyi mérnök és földbirtokos volt, nem mellesleg Munkácsy Mihály unokatestvére. Az épület előtti kis téren szintén szecessziós stílusú díszkút áll, amely takarékossá lett alakítva, ugyanis csak akkor folyik a víz és csak abból az egy csapból, amit megnyomunk.
A földszinten jegypénztár és villás beengedő kapu állta utunkat. A lépcsőházat 500 Ft-os kísérőjeggyel lehet megnézni, ingyen nem. Az épületben két időszakos kiállítás volt éppen, bevallom, engem egyik sem hozott lázba, nem volt közük sem a palota történetéhez, sem a szecesszióhoz. Egyrészt az Az Édentől keletre címmel Papageorgiu Andrea festőművész kiállítása, valamint Mozgássá váló mozdulatlanság címmel Pál Mihály szobrászművész emlékkiállítása. A kiállítótermek egyszerűek, a belső falak fehérre meszeltek, szóval az a különleges építészeti csoda, amit kívül láthattunk, tulajdonképpen itt már nem folytatódott.
Ellenben a lépcsőház az valami fantasztikus! Burjánzó növényi ornamentika, indadíszek, arany virágcsokrok, a sáslevelek között bimbós és kinyílt liliomok, mindez kovácsoltvasból. A lépcsőház minden ablaka más osztású, az ablakosztó bordák is virágmotívumokra emlékeztetnek.
Még egy fontos említeni-valóm a végére, hogy a palotában működik Szeged egyik legjobb cukrászdája. Bejárat az utca felől, a sarokról.