Két múzeum között egy finom kávé

Székesfehérvári városnézésem során megpróbáltam minél több programot besűríteni, felkeresni azokat a múzeumokat és látnivalókat, ahol középiskolás korom óta nem jártam. A Fő utcán lévő két múzeum közé beékeltem a Cafe Frei-t egy jó kávéra. Azt szeretem bennük, hogy bárhová is tér be az ember az ország bármely pontján, mindenhol ugyanazt a megbízható kínálatot hozzák, és mindig teljes a készlet. Én legalábbis még sosem találkoztam náluk olyasmivel, hogy bármelyik kávé ne tudták volna elkészíteni alapanyag hiányában. Mert náluk a kávék többsége ízesített. Mindig előrukkolnak valami újdonsággal, de a régi kedvenceket sem veszik ki a repertoárból. Ráadásul az áraik is kifejezetten kedvezőek.
A fehérvári Frei kávézó a belváros szívében, a sétálóutcán található, átlagos méretű, kényelmesen le lehet ülni, a dekoráció a szokásos, színes, egzotikus hangulatú. A pultnál kell rendelni, itt viszont nem sorszámot kiabáltak be, amikor elkészült, hanem kihozták a kész tejszínhabos lattét (570 Ft) az asztalomhoz, talán azért, mert a lazább forgalom ezt lehetővé tette. Egyébként hétköznap munka- és iskolaidőben is voltak egypáran, akkor sem volt üres. Időről időre a süteményeikből is szoktam kérni, amelyek több kontinens ízeit mutatják be, hasonlóan a kávé-koncepciójukhoz. Persze azt nem tudom, hogy ezek a valóságban mennyire számítanak ott autentikus desszertnek. Az új-zélandi passiógyümölcsös málnás tortácska nagyon jól nézett ki (530 Ft), finom, friss és könnyű is volt, intenzíven gyümölcsös, és ellentétben jó pár kávéjukkal, ez a süti egyáltalán nem volt édes és tömény sem.