Székesfehérvár hajdani királyi székhely, történelmileg igen jelentős, szép magyar város. Géza fejedelem alapította, majd Szent István emelte várossá és tette meg a királyság világi központjává. Erre ma a Városháza téren álló Országalma emlékeztet. Századokon át volt koronázóváros, és a magyar királyokat a koronázó bazilikában helyezték örök nyugalomra is.
Tovább olvasom >>
A belváros barokk arculatát a Székesegyház, a Püspöki Palota és a Városháza határozza meg. A Bory vár és a Csitáry-kút az évszaktól függő harangjátékkal már a város jelképévé vált. Egyedülálló emlék Kati néni, a fertályos asszony bronzszobra, mely a Liszt Ferenc sétálóutcában, a járdán áll. A kocsijában túrót, tejfölt, kacsafertályt toló Kati néni orrát az arra járók fényesre simogatták állítólag szerencsét hoz.
A színházi előadásra várakozva ültem be a szemben lévő cukrászdába. A pultnál rendeltem a sok féle süti egyikéből, majd a galérián foglaltam helyet. A fiatal, kedves kiszolgáló fiú pár perc múlva, már hozta is a megrendelt sütit. Finom volt.
Úgy hozta a sors, hogy tavaly augusztusban alkalmam volt visszatérni s nosztalgiázni egy kicsit a székesfehérvári Marximban. Belépve az üzletbe elsőre a dohszag üti meg az ember orrát, utána nézegeti az étlapot, mely erősen elrongyolódott, már nem nyomtatják a papíralátétre. Az elhanyagoltságot,...
Ma min. 40 percet vártunk az ételre. Pedig az etteremben kb 40% volt vendég! A rizs sok, és nagyon száraz, (sajtot nem találtam a rantott csirkefileben.) Lazasz szintén száraz. A saláta nem gusztusos. Csemege uborka fele is elég lenne. Fele áron. Szóval innentől ide nem járunk!!!