Nem lenne rossz hely, de a zene ottlétünk idején borzalmas volt

Elég sok szubjektív tényező játszik bele abba, hogy egy hely miként marad meg az emlékezetünkben s ezeknek csak egy része függ össze bármilyen módon az adott hellyel. Az például, hogy hol jártunk korábban és mit kívánunk éppen inni abszolút nem rajtuk múlik. A Sörcasinóba a Paulaner sört kínáló, rendkívül hangulatos bajor étterem meglátogatása után tértünk be Székesfehérváron (Salvator a neve, ha jól emlékszem), s persze nagy volt a kontraszt, az előbbi javára.
Mindazonáltal ez sem egy rossz hely.
9 sört tartanak csapon, nem túl izgalmas tételeket, Karlovacko-t, Foster’st s egyebeket jómagam Michelst ittam. Jó volt. A beltér modern, nem különösebben megnyerő, a zene pedig olyan borzalmas volt, hogy menekülőre fogtuk, leginkább miattam, mert amikor rap-et hallok minden lefojtott agresszív ösztönöm feltámad, aminek ha szabad utat engednék, igen hamar működésképtelenné tenném a hangforrást. Ami sem nekem nem lenne jó, sem a helynek.
Úgyhogy én ide többet nem, de attól más csak nyugodtan. Azért is jelöltem be, hogy ajánlom a helyet másoknak. Az ételrovatban a sörválasztékot pontoztam, ami inkább 3,5 pont lenne, de felfele kerekítettem.