Visszafogott élmény

Valahogy úgy keveredtem ide, hogy az egyházi múzeumban a lány látta rajtam a mélységes csüggedést, hogy az összes zakkant múzeum be van zárva a városban, és mielőtt levetettem volna magam az emeletről, gyorsan elkezdett bíztatni, hogy van ám az egyházmegyei látogatóközpont, jó hely ám az, biztos szeretni fogom, meg valami kárpótlásul, hát áttelefonál a Lakatos utcába a kolléganőnek, hogy én megyek.. és itt el is dőlt, hogy akkor mennem is kell, ha már.. átódalogtam a Lakatos utcába, aztán merész kanyarral, tudatlanul berontottam a püspöki palotába, mondván, nyilván ez lesz ez, de az udvaron elkapott valami civil svájci gárdista, hogy hová lesz a menet? Én meg mondtam. Na erre kitessékelt, hogy csak menjek tovább, arra lesz az. Ez a püspöki palota valami no-go zóna lehet. Elértem a látogatóközpontba, tényleg szabad a pálya, itt nincs korkedvezmény, belépődíj van szigorúan, ezért megtekinthettem a városfal maradványát, mely hosszan nyúlik, de nem mond semmi érdekeset, a lépcsőfordulóban, Szent Istvánnak azt a karikatúraszerű szobrát a lóval együtt, ami a Gellérthegyen lévő Sziklakápolna előtti teraszon áll, a felső emeleten filmvetítések vannak, amik a megyében lévő zarándokhelyekről szólnak, melyeket amúgy is szemrevételeztem élőben többször, ha visszamászunk az első emeletre, akkor meg faldarabkákat lehet megnézni különféle vitrinekben. Van egy régi könyveket bemutató ajtó, ami nyitva van, pár régi könyvet láthatsz a polcolok messziről, és pár régi könyvet kinyitva egy üveges tárlóban. Ezzel most senkit nem szeretnék arra bíztatni, hogy ne menjen el, ne nézze meg, csak mindennek tudatában tegye.