Vegyes élmény, de összességében inkább jó, mint átlagos.

Az étterem a pincészethez hasonlóan a hagyományos, konzervatív ízlésvilágot tükrözi, a mennyezetet fából ácsolták, a bárpultot hordódongákból, az asztalon az egyik teremben fehér abrosz, a másikban papíralátét, zöld növénykompozíció, igényes, gravírozott, Bodri-feliratú poharak, só- és borsdaráló.
Az étlap megnyerő, több izgalmas fogás is kelleti magát rajta. A séf Makk Norbert. Kínálnak többek között vargánya-cappuccino-t parmezán sütivel, füstölt pisztrángot sült karalábépürével, kacsamellet céklás rizottóval, szarvasgombamártással, szarvasgerincet szalonnás póréhagymás gesztenyével, boróka mártással és vajas szélesmetélttel, de megjelenik az étlapon vizeink egykoron híres-neves hala, a kecsege is, mellyel ma már alig lehet találkozni, itt fehérbormártással, bébi vargányával, kelbimbóval és jázminrizzsel adják. Már amikor adják, ez lett volt az első fogás, amit kiszúrtunk, de nem tudtak vele szolgálni, s ez csak rendeléskor derült ki.
A velős pirítós egyszerűbb minőségű kenyérből készült, mellette paprika, koktélparadicsom, uborka, lilahagyma egyveleg. A krém élvezhető, maga az étel izgalommentes, kötelességszerű, az adag jelzésértékű. Nem kétséges, kifejezett hiba jóllakatni az előétellel a vendéget, de itt a mennyiség tudatos visszafogása túlzónak tűnt.
A csomboros tejfellel kínált pacalos töltött káposzta ötlete egyből megtetszett. A megvalósítás nem volt rossz, bár a káposzta kissé túlkészült, s markánsabb pacalos karaktert vártunk volna. A jól elkészített, szaftos harcsaszeletet kiszárított Szent Jakab kagylóval és turmixolt tökfőzelékkel kínálták, mely inkább mártás volt, mint főzelék, ízre hozta a megszokott harmóniákat.
A morzsasüti stílusban készül körtetorta átlagos, házias szintet képviselt, fel lehetett volna még dobni valamivel, például körte-sorbet-val és/vagy egy hozzáillő mártással. Tányérdesszertként egy elit helyen ebben a formában hiányérzetet hagyott maga után.
A kiszolgálás inkább udvarias, mint szívélyes. Odafigyelés tekintetében is javítható, szarvasgombás velős pirítóst kértünk, de simát kaptunk, szerencsére a számlán is az utóbbi szerepelt.
Az italokról csak jót mondhatunk, a pincészet borait ismertük, nem lepett meg az alapborok remek ár/érték aránya és a csúcsborok magas minősége. Arra viszont nem számítottunk, hogy saját címkés sörük is van, Stout és Ipa, mindkettőt a Horizont főzi. Nem kétséges étel/italrovatban a 4 pont.
Mindent egybevetve gasztronómiai szempontból többet vártunk, de ez nem jelenti azt, hogy ne szavaznánk meg még egy esélyt a helynek alkalomadtán, vagy hogy bárkit le akarnánk beszélni az étterem meglátogatásáról. Annál is inkább, hogy kellemes másfél órát töltöttünk el egy kivételes helyen, kivételes italok mellett.