Ha Szentendrén jársz mindenképp..

Szentendrén járva, ez a hely tűnt első ránézésre a legszimpatikusabbnak, főleg ha az árfekvést nézzük. Be is mentünk, jeleztük, hogy bringával érkeztünk, a pincérhölgy kedvesen mutatta, hogy nyugodtan lerakhatjuk őket az asztalok közé, nem lesz gond. Helyet foglaltunk és végigmustráltuk az étlapot. 30 km tekerés után, farkaséhesen 3 fogás mellett döntöttünk. Elsőnek brokkolikrémlevest kértünk, cheddar sajttal megbolondítva. Másodiknak én csirkemellet ettem párizsi módra, krumplipürével. A párom rántott gombafejeket evett, petrezselymes krumplival. Majd desszertnek túrógombócot kértünk. Nos, kezdjük a levessel és a kihozatallal. Nem kellett sokat várni, 5-6 perc múlva már előttünk gőzölgött(?) a leves. Nem volt rossz. Mondhatni új volt, sosem ettem még cheddar sajttal brokkolilevest. De egészen finom volt, és hát jó fokhagymás. A vámpírok hazafele biztosan elkerültek minket. A második fogás kifogástalan volt! A csirke színhús volt, finoman roppant a bunda rajta, a krumpli pedig.. hát most mit mondjak? Még sosem ettem ilyen finom krumplipürét. A párom étele is rendben volt, noha megbánta, hogy ő nem krumplipürével kérte. És a desszert.. itt azért kitérnék kicsit a felszolgóhölgyek tesze-toszaságára. Körülbelül 20 percet vártunk a desszertre. Én gyanítottam, hogy elfelejtették, és a gyanúm akkor igazolódott be, miután az egyik pincérhölgy elégedetten kivágtatott a konyhából, már-már nyúlt a telefonjáért, hogy felnézzen valami közösségi oldalra, amikor a könnyed falnak dőlés közben rám pillantott, és hoppá! - láttam az isteni megvilágosodást és szinte hallottam is! "A gombócok!" Berohant, majd pár másodperc múlva már ott is volt előttünk a desszert. Ízletes volt, teljesen korrekt levezetése az ebédnek. Bár kissé túlettük magunkat, de elmondhatom, hogy ha Szentendrén járunk, újra benézünk majd ide és másnak is bátran ajánlom!