Be kellett érjük az enteriőrrel

Egy hűvös tavaszi napon voltunk Szentendrén, amikor még az elbújó nappal nagyon hideg fuvallatok támadtak a sétálókra, így elég hamar átfáztunk és ide tértünk be egy melengető gyors ebédre.
Belépve nagyon csinos és tetszetős hely fogadott, örömmel konstatáltuk, hogy milyen ízléses.
Mivel egész jó étlapjuk van, ezért úgy döntöttünk eszünk egy-egy forró gulyáslevest és kérünk egy teát.
Laza 20 perce ültünk az asztalnál (a hely nem volt telt házas), mire egy pincér felvette a rendelést miután párom szólt nekik, hogy amúgy itt ülünk.
A magas árakat nézve bíztunk benne, hogy minőségi ételt fogunk kapni és jól is lakunk...itt jött a meglepetés.
Mivel éhesek voltunk, tányér levest kértünk csésze helyett, ami 1350 Ft-ot kóstál.
Cirka 40 perc elteltével kaptunk egy repülő csészealj méretű mélytányért, aminek a közepén volt egy csésze méretű mélyedés.
Nem bírtam és kissé cinikusan megkérdeztem, hogy ez biztosan tévedés lesz, ugye? A pincér csak kínosan közölte, hogy ez a szabvány adag. Kenyeret kértünk hozzá, hogy legalább attól úgy érezzük, ettünk is valamit.
A leves maga nem volt extrábban ízletes, mint bárhol máshol és éhesen távoztam.
Felhajtottuk a teát és távoztunk.
Tökéletes helyen, ehhez szabott árakkal, szépséges kávézó, számunkra csalódással.