Fémnyuggerek

Bizonyos rokonszenvvel, nosztalgiával sétáltam ma a szentendrei múzeumban, öreg haverok ácsorognak egymás mellett/mögött, s várják, hogy valakinek eszébe jussanak. Nem is olyan régen voltam a Földalatti szerelvények múzeumában, na, akkor ez itt annak a folytatása. Jó öreg 72-troli... ezen jártam iskolába. Villamosok generációi, az elmúlt évszázad tömegközlekedése itt nyugszik mumifikálódva. Azért felmásztam mindegyikre egy kicsit, már, amelyikre lehetett. Aztán felgyújtotta a képzeltemet egy-két egészen elrozsdásodott maradvány a hátsó udvaron, tulajdonképpen nem a kiállítás részei. De a kedves úr, aki teremőrként működött itt, szerzett kulcsot, kiengedett, kijött velem, hogy azokat is megnézhessem, Barátságos gesztus, és még el sem fogadott semmit a külön szolgáltatásért, pedig többször kellett elmennie, mire a jó kulcsot meglelte. És igen, igaz, fotójegyet most is kell váltani, most is külön 500 forint. Hát valamiből élni is kell a múzeumnak.