10 PERCIG GYÖNYÖRKÖDHETSZ!

Szentendre legfőbb jellemzőit számos megfogalmazás emeli ki, ezek közül az egyik arra helyezi a hangsúlyt, hogy a település szerb város. A törökök kiűzése után ugyanis a Balkán különböző vidékeiről és településeiről érkező menekültek építették újra a romos, szinte lakatlan várost. Szinte egyedülálló módon itt már a 18. században szabadon gyakorolhatták vallásukat. A szerb ortodox egyház magyarországi püspöki székesegyházát a Belgrádból és környékéről érkező szerbek leszármazottai építették, innen is a neve, a Nagyboldogasszony tiszteletére, és 1763-ra lettek kész a nagy munkával. A barokk épület főhomlokzati harangtornya 48 méter magas, mely a legmagasabb szentendrei torony.
A szentendrei templomok közül rangjához méltóan ez a legdíszesebb, főként a kimagaslóan értékes belső berendezéseiben, de a rokokó díszkapuk külső szépsége is rendkívüli. A szentélyt hihetetlenül szép, gazdagon festett, rokokó faragványokkal ékített monumentális ikonosztáz választja el a hívektől. Hosszan lehet és érdemes tanulmányozni a mennyezetig épített képfal részleteit, amely a leírások szerint a legfejlettebb szerb barokk ikonosztázok egyike. Ehhez illő a szószék és a vele szembeni, ugyancsak gazdagon aranyozott, faragott püspöki trón.
Szentendre templomainak többsége a szerb ortodox egyházhoz tartozik, és mint ilyenek csak nagyon ritkán látogathatóak. Kivételt éppen ez a főtemplom jelent, amely most hétvégenként megtekinthető. Ám azt nem írhatom, hogy várja az érdeklődőket. Mert az még teljesen rendben van, hogy a kiírás szerint a templom az idegenforgalom számára csak belépőjeggyel látogatható. Az 500 forintos belépőjegy-árral sincs semmi probléma. Csakhogy, a pénztárban elveszi az ott dolgozó a belépőjegy árát, de nem ad érte belépőjegyet! Ez sem okozott nekünk gondot, békésen gyönyörködtünk benn a templomban, amikor egyszer csak érzékelhető indulattal benyitott a pénztáros asszonyság, és szigorúan végigmért bennünket, viszont nem mondott semmit, majd kiment. Pár perc múlva mi is kimentünk, de mert szerettük volna megnézni a templomkertben nyugvó Vujicsics Tihamér zeneszerző sírját is, megkérdeztük, vajon hol találjuk. No, ekkor robbant a harag! Mint kiderült, a belépőjegy áráért, csak 10 percet lett volna szabad a templomban benn tartózkodnunk. Annyira meglepődtünk a váratlan letámadástól, hogy meg sem kérdeztük, és ezt vajon honnan kellett volna tudnunk, ha előre nem kaptunk erről tájékoztatást. Gyorsan átvágtunk a hangulatos, szobrokat, szép sírköveket is rejtő kerten, és megbántva eljöttünk.