Hát hol. . . menjen be Szombathelyre, tanácsolta egy jószívű ember, aztán akad ott valami ennivaló a TESCO környékén. . . Hát innen a fenéből be kell autóznom 20-25 kilométert egy falatért? Ilyen az élet. A TESCO-s körforgalomnál találtam is egy Burger Kinget, már messziről integetett a harsány színeivel, de ez nem a város felé van, hanem a körgyűrűn kívül a bozótosban Pfejj, ki jár ide? ? Egynek ez is jó lesz. Odamentem. Ki jár ide a susnyásba? Mindenki! A parkoló dugig tömve, a környék apraja-nagyja itt tülekedik, hát szombat van, a jóságos szülék elhozták ide a nagy Amerikába a pujákat ebédelni, szaladgáltak is körbe-körbe meg kiabáltak örömükben a nagy burger-mennyországban! Rendeltem, kaptam sorszámot, én lettem a 244-es, de a táblán éppen nyolc-tíz szám készült éppen, az enyém meg nem ugrált előre. Hát álltam és vártam, igyekeztem nem útba lenni senkinek. Az a lány a pultban a simléderes sapkájában. a kék szemével, a hibátlanul rajzolt arcával annyira szép volt, hogy akármeddig elácsorogtam volna. És még sztoikus nyugalommal, szelíd, megbocsájtó mosollyal is végezte a dolgát, a tomboló őrület hullámzott körülötte, a drive rendelői is folyamatosan ugráltatták a személyzetet, meg a benti bámésznép is, aki a nyerő táblát leste. De végül meglett a 244 is, egy valamilyen whooper, meg 3 dl almalé, krumpli, meg hagymakarika, 4260 forintot kóstált, aztán kértem valahol egy helyet a halandóktól, mint Jézus tette volna a helyemben, itt a tálcám, ez volt rajta, ezt ettem meg.
