Elsőre jobb volt

A Pásztor csárdában tett bő fél évtizeddel ezelőtti látogatás az egyik legjobb csárdaélményemként maradt meg. A nemrégiben ismét ott jártam, sajnos a hely már messze nem volt annyira meggyőző, mint első alkalommal.
Nehezen jutottunk oda, hogy a rendelést feladjuk, ha nem hívunk kifejezetten pincért az asztalunkhoz, talán fél óra is eltelik, míg eszébe jut valakinek, hogy megkérdezze, mit kérünk. A felszolgáló nem tudta megmondani, hogy melyik pincészet készíti a ház borát, azzal ment el, hogy megkérdezi, visszatérte után megtudtuk, hogy a bor nemesgulácsi, de a pincészetről továbbra sem kaptunk semmilyen információt. A (nagyipari) sört szisztematikusan s nyilván tudatosan jócskán a jel alá töltik, ilymódon az ígért mennyiség tizedét simán elcsalják a vendégtől.
Eddig tartott a bírálat.
Ami viszont továbbra is erény: az adagok tisztesek, az árak megfizethetőek, a beltér nagyon hangulatos, az egyik falon számos képet nézegethetünk Puskás Ferenc csárdabeli látogatásáról.
Ettünk halászlevet, süllőfilét zöldséges bundában cukkinit krumplipürével, rántott fogasfilét pirított magos zöldsalátával és szürkeharcsát paprikalében párolva dödöllével. A halászlé remek volt, a passzírozott lében friss, nem túlfőtt halat kaptunk, a fogas és a süllő friss volt és ízletes, ami nem mondható el a harcsáról, melynek köreteként felszolgált dödölle is csalódást okozott.
Fele üres, fele tele – mondhatnánk. Mi inkább a teli részét néztük, mert jó helyen jó barátokkal jól érzi magát az ember akkor is, ha akad kifogásolnivaló. Az üzletvezetésnek azonban jobban oda kellene figyelni a részletekre.