Rendkívüli élmény

Tulajdonképpen egészen különleges dolog ez a földalatti csónakázás. Régen is az volt, nem tudom, lányom még pici volt, úgy emlékszem, amikor először jártunk itt. Most is eszembe jutott, hogy alá kéne szállni, mint Orfeusz... kissé bizonytalanná tett élemedett korom, már nem vagyok akkora mozgásművész, nehéz olykor leülni meg felállni, de azért legyőztem az aggályaimat. Az viszonylag új (nekem), hogy azóta fent az emelten is van egy kiállítás, általában a barlangászattal kapcsolatban, elég jól rávezet a lényegre, jó a csónakázás előtt végigjárni. Aztán lemásztam a lépcsőkön, végigsétáltam a járható termeket, és aztán odaálltam magyarázkodni a csónakosnak (Kharón), ő meg megnyugtatott, hogy ne aggódjak semmit, kapaszkodjak bele nyugodtan. Így aztán beszálltam, és szorgalmasan lapátolni kezdtem a Sztüx folyón. Hál'Istennek nem jött senki mögöttem, nem sürgetett semmi, szép kényelmesen, a saját tempómban nézelődtem, taszigáltam néha a lapáttal a barlangfalakat. Közben elkészül rólam (mint minden látogatóról) egy automatikusan kattintott fénykép, a kijáratnál meg lehetőséged van megvenni vagy nem megvenni, hát persze, hogy megvettem. Nagyon jó program volt ez megint. Kiszállni is segített az úr, de ellentétélezést nem fogadott el. Érdekes volt látni, hogy bejött három japán, két lány meg egy fiú, gurulós bőröndöket hurcoltak, le is cipelték a lépcsőn meg fel, de csak azért jöttek le, hogy szelfiket csináljanak a barlangról meg a vízről, a csónakázást nem vették igénybe. Fura. Én viszont jól éreztem magam.