Bajor életérzés kis hibákkal

Erről az étteremről régóta tudok, de először csupán a múlt héten tettem tiszteletemet. Tudtuk, hogy a helyen bowlingpálya is működik, a választásban ez is szerepet játszott. Az étterembe lépve vagy 600 Km-t utaztunk. Egy igazi bajor feeling kellős közepén találtuk magunkat. Egy bűbájos, csupa mosoly pincérlány fogadott minket, akinek ...khm...egyéb adottságai is nagyon rendben voltak. Levessel indítottam, egy ropogós cipóban tálalt fokhagymakrém levesre esett a választásom. Mint leves, finom volt, mint fokhagymakrém leve, már kevésbé. Ennél a levesnél azt várom, hogy a fokhagyma jellegzetes íze domináljon. Nem bántón, csak hogy a gerezdes csoda lényege érződjék. Ennek az íznek nyoma sem volt, ellenben a leves állaga, ízvilága rendben lett volna, ha mondjuk ez egy zellerkrém leves lett volna. Főételnek sült szarvascombot kértem áfonyamártással. Ehelyett kaptam egy szarvascombot barna mártással. Ezzel a ténnyel önmagában még megbarátkoztam volna, ha a mártás úgy mennyiségben, mint ízvilágban nem fojtotta volna meg az egész fogást. Az ebéd lezárásául egy almás palacsintát választottam vaníliaöntettel. Ez végre rendben volt, bár a palacsintatészta textúrája korántsem volt tökéletes, kissé száraz, már-már fojtó volt, azonban az almás töltelék és a kellemes vaníliaöntet feledtette ezt a hibát.
Első benyomást csak egyszer szerzünk. Nos, az első benyomásom vegyes erről a helyről. A bajor hangulat abszolút adott volt, erről a hely, a háttérben diszkréten szóló zene (CD-ről), illetve a stílusnak megfelelően öltözött pincérek gondoskodtak. Az általam választott fogások nem kevés konyhatechnológiai hibát szenvedtek el, az ízvilág sem volt az igazi. Az étlap hosszával is akadtak gondjaim, kapásból felezném a kínálatot, szakítanék a gyorsfagyasztott köretalapanyagokkal. Egy esélyt azért adok még ennek az amúgy kellemes hangulatú étteremnek, talán a bajor ételeik kiköszörülik a csorbát.
Ennek ismeretében feltételekkel, de megadom az ajánlott minősítést.