Besétálva az étterembe még vonzóbbnak tűnik a hely, és akkor már tudtam, hogy itt fogunk vacsorázni, egy lépést se tovább! Ezt a helyet szeretik és úgy vezetik, ez lerí róla. Az ültetésnél egy kifejezetten szimpatikus fiú fogadott minket, nagyon közvetlenül, nem tolakodóan, de oldottan, meg is találtuk a helyünk, ott, ahol álltunk, minden jó is volt. Az étlap is kifogástalan, halászcsárdában vagyunk, hát persze, hogy halászlét kértem, nejem meg borjúból bécsiszeletet, nem sokat vártunk, meg is kaptuk rendben, külön értékelem a feladott és nagyon finom házitésztát a halászléhez, az apróra vágott zöldpaprikát is, ez így mind elegáns is volt és remek ízlésre vallott, amúgy nem nagyon szeretem a halászlében a tésztát, de ez nagyon illett most ide, hálás vagyok érte. Alternatív lehetőség volt. A lé nem olyan volt, mint amit favorizálok, a szétfőtt és szétpaszírozott haldarabokra gondolok, ez itt homogén piros volt, de ennek ellenérre elsőrangú! Szerettem volna mást is enni, de beláttam, hogy már nem nagyon gyűrnék le egy másik nagyobb fogást. Viszont hagytuk magunkat rábeszélni egy-egy adag aranygaluskára, és nem bántuk meg egy cseppet sem! A vacsora nagyszerű volt, annak ellenére, hogy hogy tőlünk vagy 10 méterre egy hangos társaság születésnapozott, és egy igazi tahó rendkívül hangosan beordított néha valami poénnak szánt otrombaságot és harsányan nevetett is a saját "viccén". De a bunkó, kapatos vendégről nem tehet az étterem, a felszolgálás kifogástalan, kesztyűben történik, a felszolgálók harmonikusan kiegészítik egymást, minden megy gördülékenyen, minden apró részletre ügyelnek, a mellékhelyiség is szinte világszínvonalú, szóval, az ország sokszáz éttermében megfordultam már, de ez a szeretet, a vendéglátás egyik felső kategóriája! Ha hozzáteszem még, hogy éppen pénteken volt a házassági évfordulónk, akkor méltó helyet találtunk ehhez az emlékezetes vacsorához. Köszönjük a vendéglátást!
