Próba

Vasárnapi napon a férjemmel kettesben mentünk el ebédelni Tatára a Borostyán étterembe. Eddig még nem próbáltuk, mindig a megszokott helyre mentünk, gondoltuk kell az újítás. Kívülről hívogató, színvonalas étteremnek mutatja magát. Oda érve keresnünk kellett valaki, aki asztalhoz tud minket kísérni. Már az első pillanatban furcsa volt, hogy a jobb oldalon elhelyezkedő kávézó-cukrászda üres volt, de még a pult mögött se volt senki. Bal kézre egy paraván nap eltakart rész, ahol a résen láttunk embereket mozogni , amint épp a svéd asztalról szedik össze ebédjüket. Gondoltuk rossz helyen vagyunk ez a hotelben megszálló vendégeknek fenntartott rész. Tévedtünk. Maga az étterem volt. Nehezen találtunk egy pincért, aki felajánlotta, hogy oda ülünk ahova csak szeretnénk, ugyanis rajtunk kívül és a hotel vendégeim kívül senki más nem volt. Ekkor már elgondolkodtam, hogy inkább menjünk, de adtam egy esélyt a helynek. A pincér nagyon kedves, figyelmes volt. Előételek kacsa mouse-t kértem aszalt szilvás lilahagyma lekvárral és savanyított hagymával. Amíg vártuk az ételeinket próbáltunk beszélgetni, de nagyon zavaró volt a sok össze-vissza mászkáló és hangosan beszélgető vendég. Volt, aki a kávé géppel küzdött vagy épp az étterem közepén csomagokkal fel pakolva búcsúzkodott. Meg érkezett az előételem. Első ránézésre megállapítottam, hogy nem az én ízlésemnek megfelelő a tálalás. Mindezek ellenére azért bíztam az ízében. A kacsa mouse kellően fűszeres, kicsit már túl borsos és krémes állagú. Hozza egy ketté vágott zsemle pirítva. A zsemle házi jellegű, finom, de jobban el tudtam volna képzelni egy szépen fel szeletelt bagettet. Az aszalt szilvás lilahagyma jól illett a kacsa mouse-hoz, viszont az savanyított hagyma nagyon lightosra sikeredett. Összeségében nem volt rossz, majd érkezett a kacsa gombóc leves. Ahogy ketté vágtam a gombócot már láttam, hogy nyers, de azért meg kóstoltam ehetetlenül nyers volt, így szóltam a pincérnek, aki nagyon kedvesen -bár nem túl meglepetten- vissza vitte a levest, majd hozott másikat. A következő el már oda figyeltek, hogy jóó keményre főjön a gombóc. A leves és a gombóc is annyira borsos volt, hogy más ízt már nem is éreztem. Végül úgy döntöttem, hogy jól laktam az elő étellel és távoztunk, majd a msáhol [moderálva - a szerk.] folytattuk a desszerttel, ami ismét nem hazudtolta meg magát.