Ahová bármikor szívesen megyek

Tihany egyik ékköve ez az öregapáink korába és világába visszarepítő skanzen étterem. A kerthelyiségbe lépve az ember úgy 100 évet repül vissza az időben. Paraszti miliő a szó legnemesebb éttermében. Érdemes a látogatásra kicsit több időt szánni, hogy az ételek mellett a hely varázsát is legyen módunk kiélvezni. A falakra akasztott, régi házak padlásairól előkerült kincsek mesélnek. Elmesélik nagyapáink életének történetét. Megtudhatjuk belőlük, eleink hogyan, milyen eszközökkel művelték a földet, hogy termelték meg az élelmet. Megkockáztatom, hogy talán minden használati tárgy megtalálható itt, mely régen az élet része volt. Mire leülnénk az asztalhoz, már tele vagyunk élménnyel.A pincérek bő gatyás, paraszti gúnyája remekül teszi teljessé a régi hangulatot. Az étlap nagyon érdekes étkekkel csábítja a vendéget, jópofa, de még érthető szövegezéssel. Az ételek nem a csúcsgasztronómia remekei, ahogy a hely sem egy fine dining, de ez így van jól, legyünk tisztában azzal, hova ülünk be! Ez az étterem arra specializálódott, hogy olyan ételekkel kedveskedik a vendégeknek, amilyenekkel eleink csillapították éhségüket. A küldetésének pedig maximálisan eleget tesz, innen senki nem távozik csalódottan. Hatalmas piros pont jár nekik azért, hogy magyar forrásból beszerzett alapanyagokat használnak, a nagy üdítőgyárak cukrozott löttyei előtt bezárják kapuikat, kizárólag házi készítésű szörpöket szolgálnak fel szomjunk csillapítására. A levendulás bodzaszörpjük messze földön híres! Az étlap egy gondolattal hosszabb csupán a kelleténél, de még vastagon a bizalmi határon belül mozog. Olyan helyről, ahol több oldalas étlap van, kérdezés nélkül állok fel és jövök ki. Jó szívvel ajánlom mindenkinek a fokhagymás fűszervajas pisztrángot, remekül készítik. A halászlét nem bonyolítják túl, adott egy fajta alaplé, majd annak függvényében, hogy a vendég hogy kéri, kerül bele harcsa, vagy épp pontyszelet. Ettől mondjuk picit ráncoltam a homlokom, de ezt tudjuk be annak, hogy rendkívül kritikus vagyok. Összességében egyike a legjobb helyeknek a Balaton körül. Nem a klasszikus, magyaros csárdahangulatot erőltetik (aminek az lett a vége, hogy a legtöbb balatoni csárda már giccsessé vált és pont azt a varázst veszítette el, aminek kialakítására törekedett) mégis olyan igazán magyaros, olyan igazán turistacsalogató. Azt kívánom tiszta szívből, hogy maradjon meg ez az alázat és ez a színvonal, akkor garantálom, hogy minden nyáron újra és újra meglátogatom őket.