így aztán ez most egy második kísérlet. Közben nejem kolléganője mondta, hogy a tihanyi piac milyen remek helye, el kell oda menni, ők messziről járnak ide, hát jó, akkor nézzük meg azt is. Megnéztük szombat délelőtt. Nem ér semmit, egy métert is kár volt megtenni érte, unalmas volt, érdektelen. Borzalmas nehezen parkoltunk, alig van hely és ha leparkolták még sok-sok pénzt kell fizetned, hogy itt lehess, még szombaton is. A vacak piac után nézzük a halsütőket, hát a fényképek alapján pont az, amit itt DEndre járt meg korábbam, de akkor más volt a neve. Most már nem piac placc, de még csak nem is SHO Placc, most Balcsi Bistro. Kellemetlen a személyzet, rondán szólnak az emberhez, kérdeztem, mióta van ez itt, hát 7 éve, mondta egy öreg szántóvető, tehát névváltozás ide vagy oda, az ugyanaz. Hát, ha már itt vagyunk, kérünk. . . és egy sült süllőt, nejem Fish & Chipset, ezért kifizettünk látatlanba 14. 200,- forintot, a képen látod, vacak papírtálcán, egy teljesen felejthető ebéd. . . ezért még csak krumpli sem jár vagy valami saláta a süllőhöz, csak némi citromkarika. Megkaptuk a fütyülőkét és több mint egy órát vártunk, bazári forgatagban, szörnyű hangos zene mellett, sok visító és szaladgáló gyerek meg hancúr kutya között, és még egy igazán jót sem ettünk. Meg is fogadtuk helyben, hogy mit kell nekünk itt vándorolni, kísérletezni, ezentúl hűek leszünk Szepezden Kánya Zolihoz halügyben, ott azonnal kapsz és mindig nagyon finomat, és arra is rájöttünk, nem most, hanem sok éve, hogy a Liliomkert piac tíz kört ver rá bármilyen más piacra, oda kell ezentúl is járnunk, és kész. És akkor nem lesznek ilyenek.
