Disszonancia

Jómagam a kockás abroszos vendéglők világában szocializálódtam, így bizonyos jelenségeket nehezen tudok befogadni a mai vendéglátást illetően. Az ugynevezett trendi éttermek minimalista stílusa engem kisértetiesen emlékeztet a rosszemlékű középiskolai és egyetemi menzák hangulatára, beleértve a kényelmetlen faszékeket és a rendes asztalterítő nélküli, két személyre alig elég bisztró asztalokat. Az árak színvonalából adódóan a vendégkör elég meghatározottnak tűnik, amit a parkoló autópark összetétele is sejtet. Feltételezhető, hogy a közeli méregdrága hotel vendégei is átsétálnak vacsorázni, elsősorban nagyobb társaságokat látunk magunk körül. Teltház van, a felszolgáló hölgyek mindent elkövetnek, hogy gördülékeny legyen a felszolgálás, szemmel láthatóan a konyha is profi módon igyekszik lépést tartani. Mégis, számomra minden egy kicsit művi, mesterkélt és lélektelen. Nyilván azt sehol sem tanítják, hogyha megkérdezi a pincér, hogy "rendben vannak-e az ételek", a válasz érdekelje is a kérdezőt, de ha nagyon nem érdekli, inkább ne is kérdezze meg. Összességében valamiféle disszonanciát érzek a természetes báját megőrizni igyekvő Tisza-tó és a korszerűnek látszani igyekvő, inkább a Budapest V. kerületébe illő étterem között.