Hopp, ott ül valaki

Autóval jöttem az enyhe lejtőn lefelé, és a szemem sarkában, a látóterem peremén megjelent... ott valami kerítés, palánk, magaslat van... és mögötte ül valaki... még nem látom, hogy ki, de amolyan szoborféle. Miért ül ott? Volt hely megállni, forgalom is alig, hát egy-két percet megér. Felsétáltam pár lépést, ott ül a kortalan nő, nem igazi öregasszony, nem rőzsegyűjtő néne, inkább a szőlőből jövő megfáradt munkásnő. Néz maga elé... vagy a kecskét szuggerálja. A kecske ugyanis ott áll vagy 10 méterre tőle, és őt nézi. Elszökött? Vagy csak egy véletlen találkozás? Nem is tartoznak össze? A férje reinkarnációja? Nem tudom... de mindegy is. Itt ez a "Vár tér", nem tudom, milyen vár volt Törökbálinton, de szerintem semmilyen. De azért tér lett. A tér sarkán egy bástyaszerű dolog van kialakítva, hangulatos, csendes kis zúg lehet ez itt kicsiknek, nagyon egyaránt. El lehetne menni máskor is, ott van-e még a kecske, vagy már elszalad, vagy a nő kipihente magát és közben hazament.