A titkos tó

Bakonyi családi nyaralásunk egyik kirándulása ide vezetett. Elég nehezen találtuk meg a célpontot, a GPS nem találta, mi meg a bevezető utat nem találtuk, így az egész környéket beautóztuk, aztán Ugod faluban kértünk útbaigazítást. Hivatalos neve Hubertlaki-tó. Szerencsére az erdészeti utak a száraz nyári időben egész jól járhatóak, így a hosszabb kerülőúton is sikerült bejutni, aztán visszafelé már tudtunk menni az egyszerűbb és rövidebb erdészeti úton. Persze akik nem ilyen szalonturisták, azok biztosan végig gyalogoltak volna, hát mi a 3 gyerekkel egyelőre lájtosan adjuk elő ezt a túrázást, de azért fokozatosan egyre hosszabb utakat tudunk bevállalni.
A Hubertlaki kulcsosháznál tettük le az autót, innen már csak gyalogosan lehet továbbmenni, de nincs 1 km a sétaút az árnyékos erdőben. A környéken több táborozó, kiránduló gyerekcsapattal találkoztunk, a kulcsosházban és a tónál is.
A 80-as években kialakított mesterséges tavat eredetileg vaditatónak szánták, a völgyben egy mesterséges gáttal zárták el a víz útját. A Hamuházi-séd forrásai által táplált tó egy egykori égeres erdőt borított el, ennek állnak ki a csonkjai, törzsei a híres erdélyi Gyilkos-tóhoz hasonlatos módon, megkapóan szép környezetben.
A tónál padokkal, asztalokkal egyszerű pihenőhelyeket alakítottak ki, a kis hídon átkelve a Szt. Hubertus emlékhelynél tűzrakó helyet is találtunk.
A part menti mocsaras, nedves részen gőtét, békát figyelhetünk meg, kis szerencsével.