Öreg Svábéknál

Tulajdonképpen ez egy közepes látogatás, de azért az étteremben ennél több van, máshogyan, máskor, más körülmények között lehet ez simán négyes is. Macerás a lejtőn parkolni, egy mellékutcába álltam be. Vendég alig. Talán jobban ízlett volna, ha mást kérek, de elcsábultam egy csülökre, és ha már az ember itt van, akkor ne legyen pékné, legyen sváb! Végül is... fogjuk rá, hogy előhúsvét. Nem sonka, de sonkaféle csülök, főtt tojás is jár hozzá, meg torma is, meg mustár. A legkevésbé érdekes volt - és a legkevésbé ízlett - az az édesített káposztaféle. Na, azt csak módjával csipegettem. A csülök nem sült, hanem főtt. Jó nagy darab. Éhes is voltam. De a felénél már fülig voltam zsírral, nem kívántam tovább. Van még egy rész, nyers lilahagyma fel van szeletelve mellé. Egy darabig eszed, aztán már sok az is, csak úgy, nyersen. Puha, finom kenyér volt hozzá. A hangulat semmi, szinte végig Király Viktor énekelt a falon számomra ismeretlen, de bizonyára világslágereket, és szomorú szemével olykor rám nézett a képernyőről. Lehet, hogy egy jó kis társasággal hangulatosabb. Például borozás közben. Talán a pincerész még inkább. Meg, ha mást ettem volna. De már késő. Alapjában véve a felszolgálással nincs gond, a konyha nem ezen a szinten van, valahol a láthatatlan emeleten fortyognak a dolgok a katlanban.