Ahol mindig találsz szemedre valót

Halad az idő, hát mit is mondjak, átneveződött ez a hely is, már nem arborétum, hanem Nemzeti Botanikus Kert... ilyen világban élünk, talán már a holland tulipán meg a japánbirs is "nemzeti". Amúgy régen jártam itt, egykor Váchartyánból gyakran megszáguldottuk a mezőt az arborétum felé lovasbandériumokkal, de ettől függetlenül is sétáltunk már itt ősszel és nyáron egyaránt. Most meg tavasszal. Vasárnap voltunk itt, egyszerűen rémületes volt, az egész környék színültig volt autókkal, és dupla sorban álltak az emberek a bejárat előtt. Egy pillantás és azonnal lemondunk róla, így lett helyette medvemenhely. Na, az sem volt magányosabb hely. De most, hétköznap, egész viselhető volt, nejem hazasietett munkából és pikk-pakk már indultunk is, és szép napsütésben minden sorállás nélkül besétáltunk. Gyönyörű a virágzás kora mindenfelé, ámulatos a tavasz sokszínűsége, az illatorgia, amit a fák, bokrok ülnek ilyenkor, súlyos, mézes leheletek lengik körül a sétáló bámészt. Szépek a vizek a szélcsendben, zeng a táj a madaraktól, nagyon megéri ilyenkor kilátogatni ide. Sokan dolgoznak a területen, kisgépek pöfögnek, fűkaszák zúgnak, a frissen vágott fű illata is belehentergi magát a többi szimat közé. Nem kell itt felsorolnunk semmit, egyenként nem is lehet, zúgók és minivízesések, tavak, patakok és sziklák, csupa élmény az egész. Majdnem minden terület gondozott, majdnem minden rész ép és egészséges, szolgáltatás van a belépőért rendesen, egy szavunk sem lehet erre. Vannak művelt és vannak inkább vadregényesre hagyott részek, néha itt-ott elhanyagolt rész is, de ez talán növeli a kalandot. Egyedi élményeket találhatsz, csak türelemmel és tisztelettel figyelj.