De kicsit elcsúszott a nap, meg hát egyre rövidebb ideig van világosság, szóval csattogva beértem Vállusra, de beláttam, hogy a view lekésve, sötétedik, és mire felmászok a hegytetőre, nem lesz semmi értelme. Adtam magamnak néhány kijózanító pofont, és megtéptem a tógámat, hogy akkor mi a manót keresek én most Válluson? És akkor mentőötletként kiszólt a bozótból II. Rákóczi Ferenc, hogy itt vagyok ám! Mert éppen a busz végállomáson ácsorogtam autóstul, a kerengőben, ahol megfordul a busz. De, gondoltam, ilyenkor már csak nem jön ide az Isten háta mögé. . . de! Jött! Nem is egy, 5 perc különbséggel kettő is, és döbbenten meredtek rám, hogy mi a fenét keresek ott az útban. . . én meg pirulva faroltam, oldalt álltam, próbáltam nem útba lenni. De azért akadt pár perc megnézni Rákóczit is tüzetesen, állítólag nem tudják, ki csinálta, neten nem találtam a nyomát, faszobroknál előfordul ez gyakorta, máshol is van ilyen bőven. Szóval, a busz végállomás fordulójában van, a kanyar közepén, a növényi szigeten. Nézheted mokány parasztembernek is, de azt írják, frizurája, viselete a Mányoki Ádám festményre hajaz, szóval ő az, így sikerült.
A kijelzett darabszámba és átlagba beszámítjuk partneroldalunkon, a Szállásvadász.hu oldalon leadott értékeléseket is. Ott lehetőség van szöveg nélkül is értékelni. Az ilyen (kizárólag pontozásos) értékelések nem kerülnek megjelenítésre. 
