Mint egy kővirág

Villány központjában is koncentrálódik néhány emlékmű, a szokásos helyen, nagy utak találkozása, városi főhivatalok, pincesor, a helyi bulinegyed kezdete... a kis térségben van ez a kővirágszerű térforma, ágai, szirmai vagy szárai erre-arra hajlanak, mint a történelem, a sváboknak meg itt nem sok nyugtuk akadt. A ki- meg behurcolás, elküldés, elkergetés, politikafüggő játszmasorozat, ezek a sorsok meg kis táblákkal vannak jelezve az élet durvulásának fáján. Mondjuk, az ehhez az emlékműhöz kötődő események elég egyoldalúan festenek le valamit, csak a háború utáni rendszer elhurcolt áldozatainak csoportjait nevezik meg, a háborúban elhurcoltakét meg nem. De hát ilyen az élet. Ha 1945 előtt hurcoltak el szenvedni meg meghalni, akkor igen nagy hős vagy! Ha 1945 után, akkor viszont nyomorult áldozat - mondja a kifacsart, hazug történelem. De mindenképpen nagyon szomorú ez az egész, hazudva is, meg őszintén is.