Kőbezárt legenda

Szerintem sokan hallottak már arról, hogy a Salamon torony azért Salamon torony Visegrádon, mert itt raboskodott Salamon király. Ezt simán el is hiszi mindenki, hiszen királyaink a valóságban nem annyira szentek, mint inkább hatalomféltő kényurak voltak és boldogan vágta mindig magyar a magyart. Bár a valóság meg az, hogy ez a raboskodás csak legenda, aki utánaolvas, belátja, hogy miért. Nos Salamon a XI. században élt, a lakótorony meg a XIII. században épült. Visegrád egy egész erődrendszer, ez itt az alsó vár, szemben például a fellegvárral, vagy az ispánvár romjaival vagy a királyi palotával... szóval, ez csak egy rész, királyok jöttek-mentek, alakítottak rajta ezt-azt. Azaz a környék népe alakítgatta, míg a főkirály horkolt, lovagolt vagy kajált, mégis a király nevéhez fűződik az alakítgatás. Én nem vicceltem, hetyke támadóként a tiltott úton felhajtottam a toronyhoz a Salamontorony utcán végig, behajtani tilos, kivéve múzeum, eldöntöttem, hogy akkor én múzeum vagyok. Át is robogtam az erődön, a túloldalon meg leparkoltam. A lány a bejáratnál tök cuki volt, elmorfondíroztunk a koromról, nem hitte volna, de hát én egy ingyenes vagyok, én meg nagy bölcsen tanácsokat osztogattam az élethosszig tartó szerelemről, de nem csak a nők, hanem a kaland, kirándulás, kultúra stb. iránt is. Ezek után felmásztam a toronyba. Közben megcsodáltam a gótikus díszkutat, egyes emeleteken zárt ajtót is, kiállítás rendezés alatt, és elszórakoztam azzal, hogy két lépcső vezet párhuzamosan az ég felé, egy nagy és kényelmesebb, meg egy csigalépcső is, szűk, de kalandosabb. Tárlók, régi tárgyak, korok leírásai a termekben, ki-ki kedve szerint töltse velük az időt, amennyi jólesik. A tetőteraszon aztán egy kicsit kifújtam magam, sétálgattam, nézelődtem, fotózgattam. A torony mellett van egy kis lovagi tornapálya is, bizonyos vitézek itt szoktak küzdeni, hogy ki ne jöjjenek a gyakorlatból. Abszolút jó kirándulóhely, mindenkinek szívesen ajánlom!