Alföldi túristák a Spartacus-ösvényen októberben

Őszi trapp hegyeken át, völgyeken át: Pilisszentlászlótól Visegrádig.
A két guruló kereket ezúttal lecseréltük két jól trappoló lábra, az aszfaltot pedig erdei ösvényre.
Nem nehéz, nem hosszú kirándulás ez; a maga bő 10 km-ével, amolyan kellemes őszi séta.
Az idő és a talaj is száraz ma még, így gombák csak elvétve akadnak.
Tekergős-kanyargós ösvényen jutunk el eredeti úticélunkhoz: a Spartacus-ösvényre.
Az ösvény gyakran "egyemberes" méretű, néhol csúszós, málós talajjal, nagy szakadékokkal az oldalán,
így itt nincs ugrabugra. Csak óvatosan!
Az út fénypontja: a hegyoldal mögül előbújó Szent Mihály-hegy és a Duna kéksége. Örök klasszikus, panorámás fotótéma ez. Nem is lehet betelni a látvánnyal.
A Jenő kunyhónál újratervezünk: egy hirtelen jött ötlettől vezérelve nem fordulunk vissza
és ugyanarra haza, hanem egészen Visegrádig gyalogolunk helyette, a hosszabb utat választjuk inkább.
Az ösvény pont az Apátkúti Vadászház mellett jön le. Onnan már az aszfalton szedjük a lábunk egészen a visegrádi Duna partig.
A Visegrádi vár látványával ér véget utunk.