Visszatérés a tettek színhelyére

Itt egy kálvária, amit az elmúlt évtizedekben rojtosra fényképeztem, tűző napban, borús, felhős időben, esőben, meg még naplementében is, vagy télen... gyakran jártunk Balatonról Budapestre hazafelé Vöröstón, Barnagon keresztül, bevett útvonal volt. Most meg benéztem az ittjartamba, aztán nem járt még itt senki, sem én, se más. Ez hogy lehet? De nem baj, a dolgokat pótolni kell, azért vagyunk! Szóval Vöröstónak a Barnag felé eső végén, a temetővel átellenben van ez a kis magaslat. Kapu választja el a semmitől, vigyázni kell, egyik oldala magánterület és nagyon rossznéven veszik, ha odamászkálsz. Szóval, csak emelt fővel középen előre, isten mindenkié. Itt úgy vannak megoldva a stációk, hogy párosan helyezkednek el a képecskék az út kétoldalán, semmi lineáris sztori. Megcsodálod őket, aztán felballagsz a kápolnához, elég szép az is, a kémlelőnyíláson benézhetsz, hogy ott lent hever a Krisztus, az oltár alatt és hát az a kálváriák vége. Szép hely ez nagyon az erdők, szántók közepette, ajánlanám is, ha lenne rá nyitott szem vagy fül. Tegnap így nézett ki a hely, de van, amikor szebb.