Esti nyúl a Mecsekben

Miután Hosszúhetényben kudarcot vallottam, se a Hosszú Tányérba, se az Almalombba nem sikerült bejutnom, csüggedten tovább hajszoltam a lovakat Pécsről Budapest felé, amikor barátságos fény gyúlt az út mentén az estében. Zengővárkony! És Muskátli Csárda az út mentén! A jó ég küldte megmentésemre.... na, ezért kell imádkozni sokat. Tehát megfordulás a veszélyes hegyi úton, parkolás, és terülj, terülj asztalkám. A felszolgáló nagyon kedves volt, informatív, beszélős, ajánlós, én meg az asztalon azonnal kiböktem az alátéten a nyúlnapokat, műveletlen, országúti parasztgyerek létemre nem is tudtam róla, és amikor az étlapra került a sor, hát felkiáltottam, hogy miről beszélünk? Hát nyúlnapok vannak, ne menjünk tovább! A felszolgáló finoman kijózanított, hogy sajnos a franciásak elfogytak már (pedig arra fájt a fogam), tehát nincs már sajnos burgundi nyúlmáj meg Provance-i nyúlcomb, de azért vadas nyúl még van, megfelel? Már hogyne felelne meg? Jöjjön, futtában! Így aztán nagyon kellemesen megvacsoráztam, ittam némi alkoholmentes leveket, meg egy kávét is, hogy hazáig el ne aludjak az úton, és, mint ki jól végezte dolgát, továbbálltam. Jó hely ez!