Nem maradt más hátra, mint várni tűkön ülve a dátumot. Ősz óta terveztünk valami hasonlót, de csak így tavasszal sikerült a tettek mezejére lépni, szóval volt bennem egy kis félsz, hogy végre sikerül kiszabadulni, de tapasztalatok hiányában csak sejteni tudtuk mire számíthatunk. Kilencven perc alatt meg is érkeztünk a szállodához, amit nehéz nem megtalálni, hiszen elég hangsúlyos a vertikális kiterjedése. Nem igazán van még egy ehhez hasonló épület ’Almádiban. A recepciós kedves, és segítőkész volt. Minden a formaságon és információ gyűjtésen hamar átestünk és már masíroztunk is a cuccokkal a nyakunkban a szobánk irányába. A liftnek ezesetben a szokásosnál is fontosabb szerepe van, hiszen egy bő 12 emeletes szállodáról beszélünk. Ha sikerül egy magasabb szobába foglalni, akkor a legutolsó, amit szeretnénk az a lépcső. Szerencsére a négy darab lifttel felkészültnek mondhatjuk őket, szóval ilyesmire gondolni sem érdemes, hogy lépcsőőő (fuj). Ha már a lifteknél tartunk, akkor még annyit érdemes róluk megemlíteni, hogy szépek, gyorsak, és a négyből valamelyik általában pont ott van, ahol szeretnénk. Gyorsan megtaláltuk a szobát, kulcskártya elővesz, de persze nem mindegy, hogyan helyezzük be a zárba. Természetesen mire a jó oldalát és végét sikerül belőni addigra az összes táska lecsúszott a válladról, tompa felszíni sérülést okozva a vádlidon, de sose legyen nagyobb baj. A kártya manővert nagyban megnehezíti az amúgy sötét folyosó is, amiből nyílik a szoba. Nem baljósan sötét, inkább olyan elegánsan, szóval ez alapvetően nem hátrány. Szoba nyílik és máris szemünk elé tárul a kilátás! Igen a kilátást veszi először észre az ember és csak utána a szobát magát. Ez nem is csoda, hiszen a szálloda egyik hatalmas előnye a magassága és az elhelyezkedése. Ezt kihasználva már a legegyszerűbb szóbákba is hatalmas ablakfelület vár minket. Hozzátenném, hogy mivel a ’rezidenciánk’ (standard szoba) igen aprócska ez kell is a térérzetünknek. A szoba méreteihez képest jól kihasznált terekkel gazdálkodik. Mindenre elég is minden van benne, ami kell. Azért az átjön, hogy nem mi lakunk benne először, de a padlószőnyeg az padlószőnyeg. Alapvetően azért a tisztaság benyomását kelti és az is. Semmi eget rengető dizájner-építészeti megoldásra nem fogunk bukkanni belül. Nem akar és nem is tud többet mutatni a szoba, mint ami. Egy egyszerű, olcsó szállodai szobában állunk, ami mentes mindenféle sallangtól, mégis remek érzés benne tartózkodni. A fürdőben minden fehér és csak úgy vakít a tisztaság. Jó a szellőzés és mindent el tudtunk tárolókban helyezni, amit akartunk. Széfet is találunk, amibe belerakhatjuk értékeinket, hogy aztán elfelejtsük a kódot hozzá. Törölköző és köntös van, viszont a repi-cuccok hiányoznak a fürdőből, szóval jó ötlet volt bepakolni a saját tusfürdőt, sampont és fogkrémet. Csak egy fali szappanadagoló van, meg persze papír. A minibár mint fogalom itt megszűnt és üres hűtőszekrényként funkcionál tovább. Ez jó hír, mert amit kell azt hűtőbe tudjuk rakni és nem kell attól félni, hogy éjszaka félálomban bevágjuk az összes mini scotch-ot, ezzel kellemetlen és váratlan plusz költségeket okozva magunknak. A nagy ablakokkal igen nehéz betelni. Aki bambulásra hajlamos az mindenképp foglaljon több napra, de persze hátránya is van: biztonsági okokból csak ’bukóra’ nyitható és azt azért néha kevésnek érzi az ember ha jó idő van, vagy fotózni támad kedve mint nekünk. Mielőtt elindulnánk újra a földszint felé és még lejjebb, említést érdemel, hogy a 13. szinten található egy privát eseményekre bérelhető panoráma „sky” terasz, nem akármilyen kilátással. A földszintre visszatérve találjuk a „mistral”-bár szolgáltatásait. Bármikor ellát minket bármilyen itallal, amit akár a hatalmas teraszon is elfogyaszthatunk. Innen lépcsővel közelíthetjük meg az éttermet, ami a reggelik és a vacsorák helyszíne lesz. Az étel felhozatalt nem részletezném túl. Ugyan az igaz rá, mint a szobára. Nem lesznek katartikus élményeink. Vannak ételek, amik közül kiválogatjuk azt, amit szeretünk vagy szimpatikus és jó eséllyel nem fogunk csalódni. Nyilván itt is tudna Gordon Ramsay fejhangon üvölteni pár percig, de én nem is akarok ezért az árért kaviáros csokis szuflét enni snidlinges majonézzel. Ez a hely nem erre van berendezve, pedig képes lenne rá. Az étterem maga egyébként nagyon tágas, ami nem is csoda, hiszen ha csúcsidőben megindulnak az emberek a több mint 200 szobából, akkor az már mennyiség. Mi igyekeztünk olyan időben pihenni(! ), ami mellőzi a frekventált időpontokat, de elég biblikus lehet a látvány, amikor vacsoraidőben letarolnak mindent az éhes szájak. Térjünk is rá a wellness szolgáltatásokra. Ott kezdeném, hogy a -1 szinten található. Ez azért kiemelendő részemről, mert amikor a recepció és étterem és bár környékén kell köntösben elkullogni a célig jól öltözött emberek között, az elég negatív pszichológiai hatással van rám. Ezért üdvözöltem nagy örömmel, hogy a liftből már rögtön a wellness szinten szállunk ki így a probléma kiküszöbölve. Lehet ez csak az én fóbiám, de hátha még örül ennek valaki. Azért persze ennek ellenére is volt szerencsém olyan exhibicionista párocskához, akik feljöttek köntösbe a bár-szintre terpeszkedni egy kicsit, amit így már pláne megvetek, de persze nem szóltam semmit, az arcom úgyis mindent elmond, azt meg úgysem fogják fel. Szóval megérkezve a -1re is rengeteg természetes fény fogad minket. Ahova lehetett, oda hatalmas üveg felületeket szereltek. Az úszómedence hatalmas és sajnos ki kell emelni -pedig evidensnek kéne lennie a többi helyen is-, de úszásra kiválóan alkalmas. Akár „sok” ember is elfér benne, pont jó a mérete és az egész csarnok amiben van szép, igényes és tiszta. Sehol egy ázás vagy gomba-folt, pedig hátúszásban mindenhol ezt keresgéltem. Sajnos a jakuzzi kicsike, ami már ránézésre is látszik, ezért ha már van benne valaki nincs is kedv bemászni. Ugyan ez igaz a szaunákra is. Elég hamar megtelnek és végül sokkal inkább érzi úgy az ember, hogy egy szardíniás dobozban van, amit a napon hagytak. Érdemes félre eső időpontokban erre járni. Ez sajnálatos amúgy, mert egy minden tekintetben nagy és tágas hotelről beszélünk, amiről nem a helyhiány jut eszünkbe, de ez mégis zsúfoltra sikeredett sajnos. Talán kicsit kevesebb bérelhető konferencia terem kellene és több és nagyobb wellness. Egyébként van még egy egész jó konditerem, fitnesz szoba, szolárium, de akár masszázsra is be lehet fizetni, vagy fodrászra. Összegezve nagyon jó benyomást tett ránk a Ramada Aurora. A parkoló nagyon hasznos és nagy, a szoba semmi extra, de mégis nagyon jó hangulatú és lakájos, az étel tökéletesen alkalmas arra, hogy sántára zabáljuk magunkat belőle, annak ellenére, hogy nem túl sok ujjunk kell hozzá, hogy megszámoljuk a választékot. A wellness is marha jó lenne, ha az én hátsókertemben lenne. Sokat hangoztatják még az élő zenét a mistral-bárban, ami inkább vicces, mint szórakoztató, de mégis hangulatos. Szinti mesterünknek teljes a zenei palettája az 50-es évektől napjainkig. Egész elvetemült esetekben megpróbálkozik még az énekléssel is, amit tényleg kár kihagyni, de azért nem árt, ha van tömény ital a közelben és végülis van. Maga a szálloda teljesen alkalmas arra, hogy elszórakoztasson néhány napig, de ne felejtsük el, Balatonalmádiban vagyunk. Egy igazán gyönyörű hely, akár a partra megyünk akár a dombra. Szuper sétákat lehet tenni nagyon szép helyeken, szóval sajnos nem lustálkodik az ember jó érzéssel, hogy „úgysincs itten semmi látnivaló” bizony van és érdemes is leereszkedni a magasból. Ami kimagaslóvá teszi a Ramada Aurorát az átlagosból, az ára. A berendezés, a szolgáltatások összessége minőségi, ami miatt az ember hiába fizeti ki tisztességesen, mégis olyan érzés, mintha loptam volna, viszont ha drágább kategóriába lépne, már egyéltalán nem biztos, hogy ide jönnék. Ez a furcsa kettősség jellemző, ami végül azt eredményezi, hogy biztosan mi is visszajáró vendégek leszünk náluk, ameddig ezt az üzletpolitikát követik.
