A csak mai zenét játszó Roxy rádióról le tudtunk volna mondani. Hagyományos magyar konyhát visznek, kínálnak többek között bográcsgulyást, kakukkfüves gombalevest, lestyános húsgombóccsorbát, Jókai bablevest, mandulába forgatott aszalt szilvás rántott camembert-t, libamájjal töltött csirkemellfilét rántva, vákuum alatt készült fokhagymás sertéstarját szalonnával, kemencés csülköt lilakáposztával, hagymás rostélyost marhahátszínből, csokoládé-szuflét és palacsintákat. A borlap a kilencvenes éveket idézi, csak György Villa, BB és Törley borokat kínálnak, magyarán a Henkell & Freixenet gigacég haza termékeit, összesen tizenegyfélét, ezek közül ötöt kimérnek decire is. Soproni Ászokat és Gössert csapolnak, a Heineken portfólió további hét tételét palackban tartják. A kommersz import tömények között a Sarkadi pálinkák jelentenek némi érdekességet. Az itallapot nem ártana korszerűsíteni, gazdagítani minőségi nedűkkel. A kiszolgálás viszont felülmúlja kifogástalant. A pincér hölgy kedves, szívélyes, kommunikatív, optimális mértékben közvetlen. A minibográcsban tálalt, tisztes adag csülkös pacalpörkölt ízre jó, állagra nem különben, leve laza, nem pörköltjellegű, színe lehetne pirosabb. Összességében jobbacskának mondható. A mellé rendelt vegyes savanyúság korrekt. A kenyér nem kiemelkedő minőségű, de friss. A harcsa jól fűszerezett, szaftos, a vaslapon sült zöldségek élvezhetők, roppanósak. A somlói galuska elmarad az előző két fogástól, a tejszínhab nem valódi, a csokimártás nem meggyőző, diót nem tartalmaz. Annyi erénye van, hogy szépen tálalták, a sárga krém nem pudingszerű és maga a galuska nem fojtós. Mindent egybevetve nem volt ez rossz élmény, ha a somlóinak nemcsak a tálalására figyelnének oldal, akkor egész jónak mondanám az összképet.
