A kínálat valamennyire magyaros, valamennyire ázsiais, én meg úgy voltam vele, hogy legyen tigrisrák, van valami ősi magyar mondás, hogy nem pusztai nomád az, aki nem eszik tigrisrákot. Mutatom srácnak, hogy ez jó, jót választottam? Együtt nehezen kibetűzzük, hogy mi az? Aztán mondja a srác, hogy ez az ő első napja itt, nem nagyon tudja, Mondom, nekem is az első napom itt, kvittek vagyunk. De jóakaratú volt a fiú. Megcsináltatta nekem a rákocskákat tésztasalátával, ezt úgy frissen hozzák a sparheltről, rajta van a kis serpenyő egy vágódeszkán, és elég zajosan sistereg még a kiérkezéskor. Ennek mindketten örültünk, hallgattuk, ő meg mondta, hogy olyan ügyesen fogta meg, hogy nem égette meg magát vele. Én hülye meg igen, pedig tudtam, hogy forró, csak közelebb akartam húzni. Nem spóroltak az anyaggal, vagy 10 tigrisrákocska sercegett kórusban, hát fújogattam és eszegettem. Vajon a rák tudja, hogy ő tigris? Elég rendesen megebédeltem. Számlám szerint a grillezett tigrisrák tésztasalátával 4990 forint, a Cappy alma meg 650.
