Élmények első kézbőlGasztronómia, utazás, programok... Engedd, hogy inspiráljunk!
Veszprém és Várpalota között, a Séd-patak vonalát követve egy apró települést találunk, Hajmáskért, melynek katonai múltja az Osztrák–Magyar Monarchia idejére, a 20. század elejére vezethető vissza.
A forrongó Európa fegyverkezési lázát I. Ferenc József is meglovagolta, aki parancsba adta, hogy hozzanak létre a község területén egy önellátó katonai tábort. A hajdan dicső épület egykor Európa és az egész Monarchia büszkesége volt. Mára azonban nem kerülhette el az idő pusztítását. Ha pedig nem történik valami, végleges az enyészet martaléka lesz…
A tüzérlaktanya romjai Hajmáskéren
A Monarchia legnagyobb laktanyájának építését egy 5065 hektáros területen kezdték meg, és mire 1909-ben elkészült, Közép-Kelet-Európa legmodernebb laktanyája lett. A kivitelezésben Kondor Márton és Feledi József tervei teljesültek, akik historizáló stílusjegyekkel ruházták fel az épületet. A végeredmény pedig egészen különleges lett: az 50 méter magas parancsnoki főépületet nézve szinte azt hiheti az ember, hogy egy mesebeli kastélyba kíván belépni.
Az átadáskor már 60 épület magasodott a hatalmas területen, ahol fénykorában 260 tiszt, 2000 tüzér, több mint 1000 ló és 100 ágyú kapott helyet. Az monumentális építményegyüttest ráadásul úgy alakították ki, hogy minden egy helyen legyen benne, amire csak szükség lehet. Ennek megfelelően szinte mini városként funkcionált, ahol a katonai intézmények mellett kórház, színház, iskola, templom, kaszinó is működött. A hatalmas belső udvart mára egy kisebb erdő foglalta el, ahol valóban csak a madarak dala töri meg a csendet.
Az első világháború kitörésével a hadifoglyok száma is megnőtt, akik egy része a Hajmáskéri laktanyába került. Ők a közeli építkezéseken dolgoztak, és saját fizetőeszközzel is rendelkeztek a táboron belül. Az ideiglenes időszak azonban nem tartott sokáig. A Monarchia 1918-ban elbukott, így hadifoglyok helyett a továbbiakban politikai elítélteket őriztek a komplexumban egészen 1920-ig, amikor is a hadi célok újra előtérbe kerültek.
A kiemelkedően hosszú lőtér lehetővé tette, hogy a világégések között főként tüzérségi fegyvereket teszteljenek itt. Érdekesség, hogy a mai napig is előfordulnak ilyen jellegű tevékenységek a Hajmáskéri laktanya területén, ahol előszeretettel tartanak hazai- és nemzetközi katonai gyakorlatozást is.
A tüzérlaktanya romjai Hajmáskéren
A tüzérlaktanya romjai Hajmáskéren
A katonai megszállás idején, 1944-ben német kézbe került a Hajmáskéri laktanya, de nem maradt ott sokáig. Egy évvel később már az orosz erők birtokolták az épületegyüttest. A szovjet déli hadseregcsoport (DHDSCS) egységei módszeresen megkezdték a laktanya elsorvasztását. Az épületeknek más rendeltetést szántak, így költözött be a klubélet a templom falai közé, vagy töltötték fel az egykor szebb napokat látott tavat is, amit aztán betonnal fedtek el. Ekkor nőttek ki a földből a tisztek számára lakást biztosító, szemközti paneltömbök is.
Így ment ez a szovjet csapatok 1989-es kivonásáig, melyet állítólag egykor épp Hajmáskérről kezdtek meg. A folyamat végül csak egy évvel később záródott le, ami után az épületeket már csak a csend és a meddő próbálkozások töltötték meg. Bár több terv is született a Hajmáskéri laktanya benépesítésére, végül mindegyik hamvába holt.
A tüzérlaktanya romjai Hajmáskéren
Egy ízben felmerült, hogy a csernobili atombalesetben megsérült gyermekeket költöztetik be a falak közé. Ám, a szanatórium ötletét népszavazással torpedózta meg a helyi lakosság. Még ezután is sokáig élt a remény, hogy a lelakott komplexum felújításra kerül. Az elképzelések szerint a porból pompás szálloda született volna, de a terv megfelelő támogatások híján szintén nem valósulhatott meg.
A Hajmáskéri laktanya azonban egyre csak pusztul. Felújítása pedig már nem várhat sokáig. A kastélyra emlékeztető épületegyüttes azonban ma is elragadó látványt kínál, melyet feltétlen csodálj meg kívülről, ha egyszer Hajmáskéren át vezet az utad!
