Élmények első kézbőlGasztronómia, utazás, programok... Engedd, hogy inspiráljunk!
A Geminidák fényes meteorjai idén ismét lenyűgöző hullócsillagzáport ígérnek, és még városból is jól láthatóak lesznek. Ráadásul idén a vékony hajnali holdsarló sem fogja zavarni a látványt. A csillaghullás egész éjszaka megfigyelhető, mivel a meteorok radiánsa – a Gemini csillagkép Castor csillaga közelében – az este folyamán magasra emelkedik az égen. A meteoroidok sebessége viszonylag lassú, mindössze 35 kilométer másodpercenként, ami éppen elég ahhoz, hogy hosszú, fényes csíkokat húzzanak az égbolton.
Geminidák a Fred C. Babcock / Cecil M. Webb vadgazdálkodási területen Punta Gorda közelében, Florida (2020. december 14.) / Copyright © 2020 Diana Robinson / Creative Commons
A hullócsillagok, vagy meteorok olyan porszemcsékből és kődarabokból származnak, amelyek az űrben akár egy űrhajó sebességének többszörösével száguldanak. Amikor ezek Földünkkel találkoznak, a felső légkörben fényes, hosszú ioncsatornákat hoznak létre, amelyeket mi hullócsillagként látunk. Bár egész évben előfordulnak meteorok, az év egyes napjain Földünk üstökösök által kipöfékelt porfelhőkkel találkozik, amelyek látványos meteorrajokat és csillaghullásokat idéznek elő. A legismertebb, de nem a leggazdagabb közülük az augusztusi Perseidák. A Geminidák viszont igazi különlegességet képviselnek, mivel a meteorjai nem üstökösből, hanem egy földsúroló kisbolygóból származnak!
Kisbolygóból származó meteorraj, ami majdnem magyar felfedezés lett:
A Geminidák szülőobjektuma az 1983-ban felfedezett (3200) Phaethon, egy öt és fél kilométer átmérőjű földsúroló aszteroida. Különlegessége, hogy kisbolygó létére üstökösszerű tulajdonságokat is mutat. Pályáján a Naphoz közeledve erőteljesen felfényesedik és csóvát ereszt, miközben „kipöfögi” a Geminidák meteorraj szemcséit.
Érdekesség, hogy a kisbolygó felfedezése előtt, 1974 decemberében, a Piszkéstetői Obszervatóriumból Lovas Miklós szupernóvákat keresve az Androméda-ködöt fényképezte. A fotólemezen egy 10 ívperc hosszúságú nyomot hagyott egy objektum, amit akkor nem azonosítottak. Később, 2018-ban, a fotólemezek digitalizálásakor derült ki, hogy az objektum maga a Phaethon volt. Így nem sokon múlt, hogy egy magyar csillagász legyen a felfedezője.
Tűzgömb a 2014. december 14-i Geminida-maximum idején / copyright Jeff Sullivan (FlickR)
A meteorraj radiánsa a Gemini (Ikrek) csillagkép Castor csillaga közelében található, és az égen a hullócsillagok látszólag ebből a pontból szóródnak szét. Az Ikrek csillagkép december közepén 18 óra körül kel, és egészen a hajnali szürkületig megfigyelhető, ahogy keletről nyugatra vándorol az égen. Idén igazán könnyű lesz megtalálni, hiszen a Jupiter összetéveszthetetlen, minden csillagnál fényesebb fénypontja az Ikrek csillagkép alsó részén jár. Az Ikrek és a Jupiter már 20 óra körül 20 fokos magasságban látszanak a keleti égbolton, és nyugodtan várhatjuk a hullócsillagokat ebben az irányban. Az Ikrek hajnali 2 órakor delel, ekkor a radiáns már 75 fokos magasságot is elér, magasan a fejünk felett. Így, ha ekkortájt feltekintünk az égbolt tetejére, bárhol észrevehetünk hullócsillagokat. A legtöbb hullócsillagot 14-én, vasárnap hajnalban láthatjuk, így érdemes sokáig fent maradni a látványért.
Aki sok hullócsillagot szeretne látni, annak ajánlott minél távolabb menni a városoktól, hogy zavartalanul élvezhesse az égbolt szélesebb látványát. Érdemes olyan helyet választani, ahonnan az égbolt minél nagyobb része jól látszik. Azonban a lassú, fényes Geminidák még városból is megfigyelhetők, ha közvetlen fényforrás nem süt a szemünkbe. Ne felejtsünk el melegen öltözködni, hozzunk takarót vagy hálózsákot, és készítsük be a termoszba a forró teavizet, miközben a tiszta égboltért drukkolunk!
