Nem nagyon találok mentséget

Ma itt ettem megint... de hogy miért? Semmi értelme nem volt. Mellette van egy új görög, kipróbálhattam volna azt is, de nem, én fogtam magam, megnéztem a telefonomban, hogy milyen régen voltam itt, hát eléggé régen, na, akkor együnk. Abszolút vacak élmény, kértem egy kacsás ráment, de az utóbbi időkben olyan jó kis rámenezőkben voltam, hogy ez a fasorban sincs azokhoz képest. Megrendeltem, kaptam a sípot, majd leültem ebbe a nyüzsgő váróba, aztán egyszer csak szólt a kütyü, hát, elhoztam kaját, és határozottan az volt az érzésem, hogy lábszaga van. Aztán lebeszéltem magam, hogy biztos nincs ilyen, hogy egy tál forró leves lábszagú, mert mitől lenne az, de semmi öröm nem volt benne. Hoztam csípős szószt hozzá a pultról, hát valamennyit megettem belőle. Hiába na, öregszem.