Müpa Budapest Budapest

Közben eszembe jutott, hogy talán Boban Markovićot is itt láttam életemben először, Rúzsa Magdi volt éppen, meg az Ederlezi, és akkor láttam szintén először életemben azt a lányt énekelni, akit úgy hívnak, hogy Palya Bea. . . mezítláb volt, és imádtuk. És azóta számtalan alkalommal. Szóval, ilyen ez a MÜPA. Munkám sokszor késő este ért véget, autóztam haza a Rákóczi hídon és ott világított mindig jobbról a kis változó ferde fényecskéivel. De egyébként kintről-bentről világít. Kultúrát sugároz ebbe az igénytelen, fertőzött világba. Mindig ünnep a hatalmas oszlopokkal tartott monumentális térben felmenni az előadás színhelyére, mint egy igazi szentély. Nincs is rossz élményem a MÜPA-val kapcsolatban. Ja, igen. . . és kifelé koncert után mi is meghallgattuk újra és újra Kolodko fejhallgatóját. . ))

2005-ben, azaz már 18 évvel ezelőtt nyitották meg, szóval idén lett nagykorú, de nekem még mindig olyan új épületként hat a városban. A szomszéd, szintén újnak mondható épület az előtte álló Nemzeti Színház. A MÜPÁ-ban koncerteket, színházi előadásokat és kiállításokat is rendeznek. Állandó szereplők/résztvevők: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár, a Ludwig Múzeum és a Nemzeti Táncszínház. A jobb oldali szárnyban kapott helyet a Ludwig Múzeum, és itt van egy elég színvonalas kávézó-bisztró is. Legutóbb az új Kolodko alkotás, a fülhallgató miatt jártam itt, korábban voltunk a gyerekekkel hétvégi zenés-táncos játszóházban, kakakó koncerten, kézműves alkotóműhelyben, de "felnőtt" programon is megfordultunk itt többször, 2009-ben az Anton Corbijn kiállítása, ami elsőként beugrott. Évente itt kerülnek megrendezésre a Wagner-napok nagy sikerrel, folyamatos telt házzal.