Forgandó

Úgy látszik, ezzel a hellyel egyszer fent, egyszer lentet játszom. Jó emlékeim is vannak, meg szerényebbek is. Ma például úgy gondoltam, hogy itt az ideje az újabb látogatásnak, régen naponta jártam ide, most meg talán évente. Nem örültem, hogy a menüből elfogyott a borsóleves is, meg a paradicsomleves is, és pótlás gyanánt valami krémlevest adtak volna hozzá. Hát akkor ne legyen menü, legyen étlap. Ritka üres, semmitrejtő újházi levest sikerült rendelnem, sokára lett kész, vacak volt a tészta, a hús, borsó szinte alig két szem, bizalmamat egy pacalba vetettem, de az is nagyon alsókategóriás lett. Régen itt jól főztek! Ma senkit nem találtam, akit valaha láttam volna, a személyzet közül, se a felszolgálók, se a konyhások, senki. Más lett a világ, csak a falak maradtak ugyanazok. Egy rakás öregúr tartott valami osztálytalálkozót a főhajóban, azok zümmögtek, de alig ittak vagy ettek valamit. Én kaptam erős pistát kérés nélkül, mindkét fogást alaposan felsóztam, felpaprikáztam, igy aztán olyan egyeníze lett. A legvégén kértem egy korsó Pilsner Urqullet. mint szokásom volt, na, az most is van, de még az is rossz volt. Savanyú, nem friss, nem hideg, nem tudom... szeretnék még ide valaha bejönni? Azt sem tudom...