Ez olyan négyes, hogy ötös

Gondolkodtam... meg kéne adni az ötöst. De mégsem, ez nem teljesen kerek, de nagy erényei vannak, az biztos! Régen naponta jártam ide, most évente egyszer-kétszer, aztán bánom, hogy nem többször. De az ember ne legyen monomán, legyen nyitott a világ többi részére is! Szóval, ma besétáltam, a rögzült állandóság, félig üres a hely, a szokott helyemen nem ül senki, tehát én oda. Van menü is, elég olcsón, de én ma éttermet, kisvendéglőt akartam, nem napközit. Tehát egy újházi tyúklevest rendeltem, meg pacalt főtt burgonyával, ecetes almapaprikával, aztán egy krigli Pilsner. Könyörgöm, mi kell még a boldogsághoz? A felszolgálás teljesen töketlen, ügyetlenke, lélektelen. De nem bántó, csak olyan kis világba amatőr. Újak vannak, a régiek mind ismertek itt, ma már senki. Jön a leves, nem a gasztronómia vasúti ágyúja, de korrekt, kisvárosi, kisvendéglői, jóízű... csípős paprika bele, úgy van az Krúdynál is. Finom. Jön a pacal, hát, uramfia, hibátlan! Ebbe is csípőst, ugyanabból. Remek, Az ecetes almapaprika tökéletes tagja a párosnak. Semmi kiugró konyhai teljesítmény, pusztán pont az, amiért egy kisvendéglőbe megyek. A korsó Pilsner is. Pont az az íz, pont ehhez az ebédhez való. WiFi még mindig nincs, itt sohasem volt, térerő sincs, nincs telefonnyomkodás. Evés van, ejtőzés, nosztalgia, jó érzés. Komplett ebéd, jól vagyok lakva, odaballagok a pulthoz és fizetek egy rendes ebédért, mindennel együtt, tokkal és vonóval valami 5000 forintot-... mi kell még?