Egy kapcsolat vége

Nahát, hogy az embernek a sok jó mellett olykor igazán vacak élményeket is meg kell osztania... Ma rám jött, hogy régen voltam itt, valaha sokat jártam erre, most is azért előfordul évente egyszer-kétszer. Szerintem túl régen voltam itt. Ez már nem ugyanaz. Leültem a klasszikus, megszokott helyemre, aztán csak kikértem egy étlapot, lássuk, mi változott? Átböngésztem, elhatároztam, hogy mit kérek, és aztán itt meg is szakad a történet... többé nem jött oda hozzám senki. Van egy meglepő pozitívum is, ez a hely mindig arról volt híres, hogy egyáltalán nem volt térerő, WiFi, most meg van!! Jééé! Ezzel ütöttem el az időt, babráltam a telefonommal. A személyzet abszolút új, senkit nem láttam soha, fiatal, de nem túl bizalomgerjesztő személyi állomány van, két fiút meg egy lányt láttam mozogni, senki rám se bagózott. Két férfi beszélgetett még rajtam kívül az egyik asztalnál, de láthatóan nem ettek, nem ittak semmit. Szóval ültem, néztem, eltelt húsz perc, fél óra, aztán, mivel levegőnek néztek, hát kipárologtam az ajtón.