Egy jó grúz vacsora

Azért tegnap csak összejött nekem ez is, Jó cimborával jó helyen jót enni... Véletlenül elnéztem a napot, kedden mentem oda hatra, aztán egy fél órát lődörögtem az üres étteremben. Érdekes, hogy tegnap is... senki más nem volt ott rajtunk kívül, miénk volt az egész. Az egyszál pincér megismert, most, hogy így naponta odajárok, hát van közös témánk. Annak ellenére, hogy ilyen zavarba ejtően kihalt a hely, azért minden van, a konyha tettre kész. Időnk bőven, légkondi is van, kötetlen beszélgetés keretében rendelgettünk, én harcsót próbáltam (sűrű, csípős marhahúsleves), a haver visszafogottan salátát evett. aztán ő egy csakaluti (tárkonyos bárányragu), én meg csak úgy egyszerűen egy báránysaslikot, ezekhez steak-burgonyát kértünk, paradicsomos, meg gránátalmás mártással. És hát persze, előtt, hozzá, grúz bort, a hűtőből. A végén azért csak hozzá adtam egy amolyan orosz-grúz szőlőlevet is, mert kánikulában azért az ember hidegre és nagy mennyiségre vágyik, és remek íze van. Úgy a vége felé bejött egy lány meg egy fiú is, az átellenes sarokba ültek, és így egy icipicit megtelt élettel a hely. Afféle grúz fagylaltkehellyel zártuk az estét, gondolom, a grúz pásztorok is mindig grúz fagylaltot esznek vacsora után a hegyi legelőkön. Grúz zene szólt állandóan a falból, nem bántó., nem harsány, érdekes, kellemes. tulajdonképpen nagyon jót vacsoráztunk.