Ötödik generációs cukrászda

Csodálatos napsütéses időben jártam erre, el sem hiszi az ember, hogy november közepén járunk. Nem meglepő, hogy az Auguszt teraszát is kinyitották. Éppen jó ütemben érkeztem, mert a pultnál a 3 alkalmazott 3 vendéget szolgált ki - egyikük elvitelre vásárolt előre megrendelt tortát, a másik két hölgy együtt volt, ők már a kávéra vártak -, így én is egyből tudtam rendelni. Nehéz volt a választás, mert a hosszú pult roskadásig volt süteményekkel, tortaszeletekkel, péksüteményekkel, marcipánnal, aprósütivel. A tradicionális fősodratú desszertek - Indiáner, krémes, Eszterházy, Dobos, Rákóczi túrós - mellett néhány modern, franciás, újhullámos sütemény is feltűnt a pultban. Egy csinos monocake-et választottam, amely a Női szeszély nevet kapta (1200 Ft). A habos, piskótás régi-régi sütemény ezúttal nem baracklekvárral, hanem körtezselével készült, a hab a tetején virágformát kapott. A pultban kisebb tanakodás után úgy gondolták, a benti részben az emeleten nincs szabad hely, de próbáljam meg a kertet. Itt volt is szabad asztal, és a sok szép zöld és virágzó növény közötti egyik asztalhoz le is ültem. A süteményt az egyik pincér hölgy hozta utánam egy pohár víz (grátisz!) kíséretében.
A sütemény friss, könnyű, nagyon jó állagú és minőségű, nagyon finom volt,
A süti elfogyasztását követően a régimódi külön kasszában fizettem, ahol a családfő és cukrászdavezető Auguszt József ült személyesen. A közelmúltban olvastam vissza egy tavalyi januári cikket, amelyben 70. születésnapján köszöntötték, egyúttal a cukrászda 150 éves működését is ünnepelték. Az Auguszt Cukrászda bizonyíték arra, hogy a tradíció és a minőség jól megférnek egymás mellett, a cukrászda továbbra is méltán népszerű. Amikor jöttem vissza a kertből, már kígyózó sor, legalább egy tucatnyi ember állt sorba a pult előtt.
Szervizdíjat nem számoltak fel (ami elvben lett volna a helyben fogyasztás esetén), bankkártyával lehetett fizetni.