Auróra Budapest

Egyszerűen van valami utánozhatatlan varázsa, valami végvár ez, egy bizonyos fajta szellem, szubkultúra egyik centruma, ami végigállta, szenvedte az üldöztetést is. Romlottlelkű helyi kiskirályok rájuk küldték százszor a rendőröket, örökké a bezárás, betiltás, felszámolás réme lebegett felettük, hangosan meg sem mukkanhattak, húsz házmester az ötvenes évekből figyelte és jelentgette fel őket szakmányban. Minden trágyát rájuk kentek, hogy drogtanya, meg még az adóhivatal, ÁNTSZ, mindenki vadászott rájuk, de túlélték. Még életemben nem láttam itt részeg vagy narkós embert. Csupa-csupa jó arc, kedves, üde és szép fiatal lányos, jófej srácok menedéke. És volt, hogy értük ittunk, azért, hogy ki tudják fizetni a rájuk mért büntetéseket, hogy fennmaradhassanak. Hát ezért kétszer annyit is fizetnék egy-egy korsó Pilsnerért. Szóval, hajrá Auróra, köszönjük a csütörtöki estét is, nagyszerűen éreztük magunkat, pompás a sör, jövünk máskor is!

Éppen kiürült egy hordó, hát van az udvaron bőven, ezek a szuper, imádnivaló csajok meg csak járják a lépcsőket és cipelik azokat a böhömnagy fémhordókat le meg fel, mert a vendégek bizony vedelnek, mint állat. Az Aurórában jótékony a sörözés is, mert hisz el kell tartani a házat valamiből. Érdekes volt, egész este szemerkélt valamilyen mértékig az eső, de ez nem zavart senkit, megtelt a ház, az udvar is, volt, hogy minden helyen ültek, a lépcsőn, a plafonon, a fán, meg a csilláron is. Csupa jó arc. Különös varásza van ennek. egyébként semmi köze semmiféle szélsőbalhoz, ha azt a Gólyára mondanánk, jobban megérteném, de liberálisnak elég liberális, az biztos. Éppen cserélték a lányok a bejáratnál a szivárványos zászlót a létráról, és mosolyogva mesélték, hogy állandóan ellopják tényleg szélsőséges neonácik, de ez benne van a napi szokásrendben, hát ilyen az élet, ezzel együtt kell léteznünk tovább. Azokat a meséket a drogról meg hát. . szóval, soha nem találtam, talán valami indiai boltban kapható füstölőt, azt igen, annak az illata tegnap is lengett, de hát ez a hely szelleme is. Csupa mosoly itt minden, meg barátság, nyilván azért járunk ide. És itt szívesen fizetek akármennyit. Romkocsma is, menedék is, meg valami körkörös, gátnélküli bizalom, a hétköznapok nyűge elől való búvóhely.

Belépve a kapun egy régi bérház belső udvarára érkeztünk, itt több asztalt helyeztek el, ránézésre lomtalanításból mentett, már kidobásra ítélt bútordarabokból állt. A belső kert egyúttal a kijelölt dohányzóhely (és füvezőhely, egyértelmű szagok alapján). A kijáratnál több felirat, tábla is figyelmeztet arra, hogy a környék lakóövezet, és nem mindenki szeretné hétvégén és éjjel mások dorbézolását és óbégatását hallgatni, szóval a "PSZT! " üzenetek talán célba találnak. A büfé és bárpult részbe egy lépcsősor vezet fel, valamint itt, ezen a szinten találhatóak a meglehetősen igénytelen, viharvert mosdók (lehet, hogy nyitáskor még szalonképes volt, ottjártamkor már nagyon nem volt az). A tükör hasznavehetetlen, mivel tele van matricázva, hasonlóképpen, mint az egész mellékhelyiség. A pultban kommersz italkínálat, a sörcsapon Dreher, Dreher IPA és Kozel, a körülményekhez és a színvonalhoz képest egyáltalán nem olcsón. Ételeket nem láttam. A lépcső alatti fekete vasajtó a pincébe vezet, itt tartják a koncerteket, zenés eseményeket. A hely sötét (ez nem lenne gond), levegőtlen, áporodott szagú (ez már inkább gond). El sem tudom képzelni, milyen szagok lehetne itt nyáron. . . Elvileg itt a pinceszinten is van bárpult kialakítva, de nem volt nyitva, csak a fenti emeleti. A koncert és a buli jó volt, de szívesebben venném, ha legközelebb nem erre a helyre szerveznék.

Itt például éppen jegeskávét. Kiültünk a kerthelyiségbe és ott. De sokat nem heverésztünk, a Csigából jöttünk és a Kőlevesbe mentünk, csak megmártóztuk az Auróra összehasonlíthatatlan hangulatába egy kicsit. A jó régi arcok, az a szabad, szerethető társaság most is ott volt. . .

Dél körül ebédelni is lehet, egyébként meg, megfigyeléseim szerint a legtöbb ember sörözik. Mi is ezt tettük a legutóbb, szorgalmasan pusztítottuk a búzasört.