Ma megint idefújt a szél

Egy afgán házaspárnak segítettem mobilt meg előfizetést venni, nemrég szabadultak a menekülttábor nyomorából, itt találtam a közelükben Telenor boltot, és, ha már sikerült az akció, hát gondoltam, menjünk, együnk is valamit helyben... mégis itt van valamilyen választék, többfélét nézhetnek ki maguknak. És leakadtunk itt a kínainál. Alapból miért is ne? Nyilván disznóhús szóba sem jöhet, csirkéből hát bármi. Meg Afganisztánban nincsenek kínai éttermek. Leültek és rámbízták a dolgot. Na, hát akkor legyen egy nagy tál rizs, egy nagy tál tészta, meg valami csípős is, meg nem csípős is, savanyúságból is kétféle... magamnak meg vettem kacsát tésztával. Na, nem aratott valami sikert az ebéd... a tészta egyáltalán nem, az illatos csirke még csak-csak valahogy elfogyott, a rizs se annyira, meg a csirkeragú sem nagyon... valójában nem lepődtem meg, máskor is jártam már így, próbáltam ajánlgatni ezt meg azt, de a mai ebédben ennyi volt. Én megettem a kacsahúst, se jobb, se rosszabb nem volt, mint bármikor máskor. Nehezményeztem a villák hegyükkel való kiállást a tartóból, a kínai pasi a pénztárban nem nagyon foglalkozott a nehezményezésemmel. Így aztán fénykép se készült semmiről, hátha nem örültek volna neki.