Megbízható, átlagos presszó

Csikós Virág és Behán Mária „Gasztropolisz” című (remélem jól emlékszem), Budapest vendéglátóipari egységeiről szóló remek könyve érdekes mozaikképet nyújtott a fővárosról a magyar gasztroforradalom hajnalán. A csúcséttermektől a piaci lángosozóig terjedő széles merítésű könyvbe bekerült a Bambi presszó is.
Ez kifejezetten tetszett, hiszen a Bambi a múlt egy darabja, egy jellemző pesti életérzés, a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát visszahozó egység, mely 1990-ben, midőn először jártam ott, pont olyan volt, mint a minap.
A teraszon dohányoztak, de hát ki akar decemberben a teraszra ülni, a beltér is szinte tele volt este, de azért kaptam asztalt. Az italkínálat pont olyan kommersz, mint volt, az ételkínálat dettó, nincs itt semmi extra.
Nem az a hely, ahova visszavágynék, de lehet, hogy újabb húsz év elteltével, ha a Fennvaló is megengedi, és lesz még Bambi, akkor még benézek.
S megiszom egy Varga pincészet borából kevert közepes minőségű fröccsöt, mint most is.