Bambi Eszpresszó Budapest

Bár szerintem inkább ajándékba kaphatta, mert el nem tudom képzelni, hogy ő ezért pénzt adott volna ki. Az ablakban elhelyezett cserepes növények, a nejlonfüggöny, amilyennel már csak vidéki kollégiumokban találkozhat az ember, a gépi műcsipke terítők az asztalokon, a piros műbőr kényelmetlen székek. . . mind-mind csodálatos kellékei ennek a letűnt korszaknak, a 60-70-es évekből. Ahogy elnéztem, a vendégkör is már évtizedek óta járhat ide le, meginni egy fröccsöt vagy egy korsó sört valami röviddel. A sörkínálat kommersz csapoltan és üvegesben is (Dreher, HB, Ászok "család"), viszont a csapolt sörben itt még van pikkoló, azaz 2 decis mennyiség is. Ételeket nem tartanak.

Ez kifejezetten tetszett, hiszen a Bambi a múlt egy darabja, egy jellemző pesti életérzés, a hetvenes-nyolcvanas évek hangulatát visszahozó egység, mely 1990-ben, midőn először jártam ott, pont olyan volt, mint a minap. A teraszon dohányoztak, de hát ki akar decemberben a teraszra ülni, a beltér is szinte tele volt este, de azért kaptam asztalt. Az italkínálat pont olyan kommersz, mint volt, az ételkínálat dettó, nincs itt semmi extra. Nem az a hely, ahova visszavágynék, de lehet, hogy újabb húsz év elteltével, ha a Fennvaló is megengedi, és lesz még Bambi, akkor még benézek. S megiszom egy Varga pincészet borából kevert közepes minőségű fröccsöt, mint most is.